Nyelvi figyelő
Viszlát és egyéb szóösszevonások

    Gyakran hallhatjuk manapság a Viszlát! köszönést. Bizalmas jellegűnek számít, olykor viszont pongyolának minősül. A nyelvi illemtan szerint csak egyenrangú, tegeződő viszonyban levő ismerősök használhatják, idegenektől, idősebbektől vagy különösen tiszteletreméltó személyektől nem illik így elköszönni; ha alacsonyabb rangúaknak mondják, lekezelőnek számít. Az említett kézikönyv megengedi ugyan magázódó ismerősök közötti használatát, de ritkának minősíti. Megfigyeléseim szerint viszont éppen gyakran együtt jár a magázással, különösen olyan személyek között, akik hasonló korúak, de gyermekkorukban nem ismerték egymást, és most sincsenek olyan bizalmas viszonyban, hogy tegeződjenek. Az ilyenek esetében a magázódásról a tegeződésre való áttérés rendszerint a köszönésforma megváltoztatásával is együtt jár (szervusz, szevasz, szia stb.).
    A viszlát szó összevonással jött létre a viszontlátásra szóalakból. Ez a szóalkotásmód a ritkábbak közé tartozik, különféle stílusrétegekben alkalmazzák. A bizalmas társalgás él az asszem, a levlap, a becsszó, a sebváltó, a viszlát szóval. Az asszem az azt hiszem összevonásával keletkezett, a levlap a levelezőlapból, a becsszó a becsületszó származéka, a sebváltó a sebességváltóé, a viszlátról pedig már mondtuk, hogy a viszontlátásra szóalakból jött létre. Régies hangulatú az alászolgája (ez az Alázatos szolgája! köszönés egyszerűbb változata), a ténsúr (teljesebb alakja tekintetes úr) és a ténsasszony (a tekintetes asszony összevont alakja) pedig népies. Régebben kisebb rangú tanult embereknek, mestereknek, boltosoknak járt a ténsúr megszólítás olyan személyek részéről, akik alacsonyabb társadalmi helyzetben voltak. Feleségüket ténsasszonynak szólították a népnyelven beszélő emberek.
    A köznyelvi szavak közül szóösszevonással keletkezett a nyelvújítás idején az anyag, a csipesz, a csőr, az elnök, a higany, a könnyelmű, a lég, a tanár stb. Az anyag szó az anyagi dolog szókapcsolat elemeinek összevonásával jött létre, a csipesz a csípő eszköz származéka, a csőr a cső és az orr szó összevonásának az eredménye, az elnök nem más, mint elöl ülnök, a higany voltaképpen híg anyag, a könnyelmű a könnyű elméjű szókapcsolaton alapul, a lég a levegőég egyszerűbb változata, a tanár szó állítólag a tanítás árasztó szókapcsolat származéka. A nyelvújítók számos olyan szót alkottak összevonással, amely nem terjedt el. A bilcsirta például billegető pacsirtát jelentett volna, a cikabot (azaz cikázó habot) az apály-dagály megnevezésére szánták, a csöge csöves csigára vonatkozott, a fülbeg a füles bagoly szókapcsolatot kívánta helyettesíteni a gyümvir gyümölcsvirágra akart utalni, a mindógy nem más volt, mint mindent gyógyító szer, a virbur a virágburok összetétel jelentésében tetszelgett; a vöreg szót a skarlát magyar megnevezéséül alkották a vörös betegség szókapcsolatból, a ránt pedig a mágnestű jelentésének a kifejezésére az irányt mutató szókapcsolat alapján..

Dr. Molnár Csikós László