Árnyas oldal
Ada legszűkebb központjában áll az autóbusz-állomás. Valamikor kifogástalanul működött, nagy volt a forgalma, több kísérő szolgáltatást is nyújtott. Elkészültekkor Vajdaság egyik legszebb, legmodernebb ilyen típusú állomásának számított. Büszkék is voltunk rá, mert egy idegen a városba érkezéskor rendezett környezetben találta magát. Aztán jött a válság, a csőd, ma már gazdátlan, majdnem romos épületté vált, és továbbra is ott éktelenkedik Ada legszűkebb központjában. És a környéke? Hogy mire nem használják az emberek…?Ma egyik legnagyobb szégyene a községnek!
Az emberi találékonyságnak, de a romlottságának sincs határa. Emberünknek éppen ilyen méretű és hosszúságú csőre volt szüksége, mint amilyen az útjelző táblát tartja, hát fogta ma-gát és Ada-Mohol közötti helységnév tábla egyik tartócsövét leszerelte és elvitte. Mi az az egy csődarab – gondolja ő, de ezzel ugyancsak megcsúfította városunk összképét, nem beszélve a másoknak okozott kárról.
Kettős érzés kerít hatalmába, amikor a katolikus temetőben járunk. Látható és tapasztalható a pozitív változás: tiszta utak, parkosított területek a bejáratnál, a szemetes gócok rendben tartva – mindez ott ahol a legtöbb ember megfordul. Ám szomorú, csúf és visszataszító látvány fogad bennünket a nyugati kerítés mentén végigrakott hulladék, szemét, ami sokak bosszúságát is okozza. Ott továbbra is illegális szemétlerakó alakult ki, oda dobáljuk mi emberek a hulladékot, mit sem törődve az ottani sírok hozzátartozóinak az érzéseivel. A kérdés kettős: miért vagyunk mi emberek ilyenek (tisztelet a kivételnek), és miért nem takarítsa el azt a hulladékot a temető kezelő?
Rövidesen aktuálissá válik az utakon lévő horizontális jelek felújítása, festése. Kíváncsian várjuk hová festik a gyalogátjárókat a Zentai úton, és kap-e gyalogátjárót, „zebrát” a Moholi út?
Vastag János
