Márciusi események

    Miután nehézségek árán a zord tél elmúlt s jött a hirtelen tavaszias idő, mely nemcsak a természetet ugrasztotta ki a mély álomból, hanem az embereket is, akik gyorsan a munkagépeikkel megmunkálták földjeiket. Úgy tűnt mintha rögtön itt az ideje a tavaszi ültetéseknek s nemsokára itt a nyár s az aratás. De nem ez történik, csak lehet, hogy a nagy és hirtelen változások az időjárásban ezt éreztetik velünk! Számomra egy kissé furcsának tűnik minden, ami körülvesz minket, és amiben vagyunk jelenleg. Európai előcsatlakozás, választások, és amit legjobban tapasztalunk az a fura időjárás ami még mindehhez csatlakozik. Meg nem magyarázható dolgok vesznek körül melyre időt nem is akarunk szentelni, hogy meg is értsük azokat. Lehet, hogy jobb, ha nem tudjuk, vagy inkább nem akarjuk megérteni. A lényeg mégis az, hogy volt valami, ami nem is annyira egetverő esemény egyeseknek, de fontos azoknak, akiket mindez konkrétan érint.

Krizsán V. Vilmos, Pataki Erzsébet

    Völgyparton él egy idős néni, Pataki Erzsébet, aki már régóta nyugdíjas, de mindazok ellenére, hogy csendesen éli mindennapjait, most jutott el addig a pillanatig, amire még ő sem gondolt. Erzsi néni 1984 óta aktívan és kitartóan részese az Adai Vöröskereszt civil szervezetnek. Oszlopos tagként néznek reá a többi tagok, akik nem oly rég kitüntetésben részesítették.  A Vöröskereszt évi közgyűlésén Krizsán V. Vilmos az egyesület titkára köszönőlevéllel és egy szép csokorral tisztelte meg, és köszönte meg az eddigi munkáját. Miben is állt mindez? Hát biztos, hogy felsorolni mindet nem lehet, de egy párat itt megemlítenék. Nem egyszer Völgyparton ruhákat osztott, melyeket a Vöröskereszt, valamint a Karitász biztosított, azaz juttatott el hozzá. Ez alkalommal is egy járókát igényelt egy idős falubeli asszonynak, amit örömmel vitt magával. De van még sok minden, amit el lehetne mondani, azaz elmondhatna Erzsi néni, de ő ez alkalommal is meghatódottan, meglepve próbált szerény lenni.
    A másik kis történet is Völgyparthoz fűződik, éspedig a helybeli óvodához. Meglepődve vettem tudomást arról, hogy útközben Ada felé vezető úton egy ismerős autó jön velem szembe.  Az óvó néniről van szó, aki délelőtti órákban megpakolt saját autójával Ada felől jön. Kissé fura volt számomra de miután én is az elvégzett feladataim után visszafelé jöttem, nem is tudom miért, de meg kellett állnom az óvodánál: bementem, és mit látnak szemeim? Az óvodások most érkeznek az oviba, az óvónéni nagy örömmel fogadja őket, és mutatja a számukra új játékbútorokat, melyeket a tündérek hoztak nekik. Hát ne mondjam, a kicsik csodálkozva nézték a nagy változást, na meg az új játékbútorokat. A moholi napközis óvoda lecserélte a játékait s azokat kapták el a völgyparti óvodások. Az öröm az nagy volt az apró kicsiny lelkekben, hogy nekik most még több játékuk van, amivel tudhatnak játszani. Bagány Andrea, helybeli óvó néni, megjegyezte, hogy nem oly rég egy jóindulatú kedves adai ismerős családtól is kaptak sok játékot melyek, igaz régiek de a gyerekek nagyon szeretnek velük játszani. Mindennek én is nagyon örültem velük együtt, hisz a mi gyerekeink is szeretnek játszani, s ahhoz szükség van játékra is. A közös játszás által is fejlődik az ő kis énjük is melyet a közösségbe kell lassanként helyesen beilleszteni, hogy együtt tudhassanak lenni.

Bagány Andrea Óvónő

    Valkai soron falugyűlést tartottak, melyet Bilicki Zoltán, Ada község polgármestere hívott össze. Mivel az új kút építésének folytatása megkezdődött, szeretett volna egy kicsit a falubeli lakosokkal találkozni. Sok kérdés felvetődött, ami érinti a lakosokat, de csak kettőt említenék meg.
    Az egészségügy ellátását méltatták a lakosok, de mivel nincs számítógép a rendelőben, így hát gyógyszert sem tudnak kapni már régóta, de a vényt sem írják ki helyben. Mindezért várakozniuk kell, hogy esetleg Törökfaluból visszatérve az orvosok elhozzák számukra, vagy Adára utaznak el érte, miközben buszjárat sincsen. A polgármester úr gyorsan adott egy megoldást azzal, hogy másnapra ő személyesen kihozza a számítógépeket, melyet az Önkormányzat fog megvenni, a többi már az illetékesek feladata. Mindez meg is történt, csak az adai Egészségházból a vezetőség mindezt nem vette jó néven. A számítógépek tehát Valkai soron maradtak azzal, hogy ezen túl, a JUNITISZ ifjúsági civilszervezet Valkai sori fiataljai fogják használni őket. A másik kiemelt gond, hogy a Szegedi úton már évtizedek óta nem lehet biztonságosan közlekedni, holott ez az út eléggé forgalmas, és meg kellene javítani. A szóban forgó útszakaszt már el is kezdték javítani.
    Törökfaluban az általános iskola körülkerítésére is sor került, ami az adai önkormányzat és Bilicki Zoltán jóvoltából kerül megvalósításra. Valamikor régen drótkerítéssel és élő sövénnyel oldottak meg, de ez már régóta idejétmúlt, és nem volt igazán megfelelő és szép. Valamint a helybeli óvoda is újítás alá került, azaz új padlózatot kap, laminált padlózattal lett szebb és korszerűbb az óvodások fogadására.
    Lehet, hogy mindez sokak számára nem nagy dolgok de, azoknak, akiket érint igen is nagy és fontos események, melyek e rohanó világban sokat jelentenek, csak észre kell ven-nünk és értékelni az adakozó szándékát s mindazt amit tett a közösségért.

Molnár József