Teológiai gondolatok
A pusztában kiáltó szó

    A keresztelő mozgalmak Palesztinában mindenütt megtalálható mozgalmak voltak, céljuk a vallási érdeklődés felkeltése volt. Az Újszövetségben Keresztelő János mozgalma egyedülinek látszik. Róla tudjuk, hogy bűnbánati keresztséget hirdetett, és Tibériusz római császár uralkodásának 15. évében tűnt fel, vagyis Kr.u. 28 táján. Anyja Erzsébet (Mária rokona), apja Zakariás (pap). A meddő házaspár – Isten kegyelméből – idős korában részesül a gyermekáldásban.  János fellépése előtt a pusztában élt. Aszkéta életmódot folytatott: bőrövvel összefogott teveszőr ruhát viselt, sáskán és vadmézen élt. Nagy bátorsággal hirdette meg a régi felszólítást: ” Tartsatok bűnbánatot! Térjetek egész emberségetekkel Istenhez és az ő eljövendő országához! (Mt 3,2). A Keresztelő figyelmeztet, hogy Izrael nem ringathatja magát álmokban: az Eljövendő nem fogja Isten népét elnyomóitól megszabadítani, hanem az ítéletet fogja elvégezni: „Szórólapátja már a kezében van. Kitakarítja szérűjét, a búzát csűrébe gyűjti, a pelyvát pedig olthatatlan tűzbe vetve elégeti. (Mt 3,12). János szerint Isten ítélete és haragja közel van: a fejsze már a fák gyökerén van”.
    A Keresztelő a nép minden tagját és osztályát, még vezető köreit is, megtérésre szólította fel. E felszólítás alól Heródes Antipász, negyedes fejedelem sem volt kivétel, aki elcsábította mostohatestvére feleségét, Heródiást. Az, hogy Heródes vétkét János oly bátran megnevezte, a Keresztelő elfogatásához, majd kivégzéséhez vezetett.  
    A Keresztelő tanítványai Jánosban felismerték más prófétáknál nagyobb méltóságát, maga Jézus pedig útkészítőjének nyilvánította ki, aki egészen az Isten országának kapujáig vezet.  Ő volt Jahve utolsó, végidőkre szánt prófétája. Életének minden mozzanata az Úr Jézusra mutatott, másokat önzetlenül Krisztushoz akart vezetni.
    Bármily nagy volt is Keresztelő János „Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról.” (Jn 1,8). „Nem a Messiás vagyok, hanem csak az előfutára” (Jn 3,28) – mondta János önmagáról. János missziójának az volt a lényege, hogy a népét rövidesen meglátogató Úrnak olyan egyenes lelkű, igaz és szent emberekből álló közösséget készítsen elő, amely majd készségesen befogadja Őt. 
    A keresztény élet gyakran Keresztelő János pusztájához hasonlít. Kevesekhez jut el ugyanis a sürgető felszólítás, hogy Isten országának építésében minden megkeresztelt emberre szükség van. Bár a sok elhangzott buzdítás és tanítás gyakran csak pusztában kiáltott szó lesz, mégsem adhatjuk fel a küzdelmet. A nehézségek ellenére is ki kell tartanunk a keresztény élethivatásunkban és szavaink, tetteink, döntéseink Krisztusra kell, hogy mutassanak.
    A mai életkörülmények között is szükség van a Keresztelő Jánoshoz hasonló hivatásból fakadó magatartásra.  Szükség van arra, hogy úgy mutassunk rá Krisztusra, mint az életünk értelmére, akit érdemes hallgatni, mert neki számunkra is van üzenete, mondanivalója, útmutatása.

Morvai Matild