MADÁRFÉSZEK A VILLANYÓRÁNÁL

    Egykori vadmadaraink egyre inkább háziasodnak, ami azt jelenti, hogy közelebb húzódnak az emberhez. Mint a veréb, a fecske, meg a gólya! Ez egyrészt azért van, mert a természetes élőhelyeik egyre zsugorodnak: kivágják az erdőkben lévő odvas fákat, erős mérgekkel „kezelt” magokat vetnek, a mezőgazdasági területeket egyre gyakrabban és egyre erősebb mérgekkel permetezik… Úgyhogy a madárkák már csak az ember közelében találnak fészkelőhelyet, egészséges táplálékot, egészséges ivóvizet.
    Kovács Ferenc házánál Adán, a Boja András utcában a villanyóra szekrényének ajtajáról leesett az alsó keretléc és ez a házi rozsdafarkúnak kivételes alkalmat kínált: fészket lehet benne rakni! A madárka így is tett, és amíg a tojásokon ül, a szűk résen jár ki-be, utána pedig ezen az úton hordja majd a fiókáinak a táplálékot, amíg ki nem repülnek.

    A házigazda, de különösen a felesége óvja is a fészket, őrzi a madárpárt, és nekem is csak addig nyitották ki a láda ajtaját, amíg le nem fényképeztem ezt az igazi madárpalotát.
    Nos, madárbarátok, itt a példa: szereljünk házunk falára, alkalmas helyre kis ládikókat, téglalap alakú 5cm magas réssel és nagy az esélye annak, hogy beletelepszik a házi rozsdafarkú. Ha így teszünk, akkor madárbarát magatartást tanúsítunk és több örömünk lesz az életben!

Szöveg és képek: Király János