Megígérem, hogy  jövőre …

    A megunt óévet búcsúztatva, a szilveszteri pezsgőspohárral a kezünkben úgy érezzük: valami véget ért, valami új kezdődik, ami tisztább, jobb és rendezettebb.
    Az emberek szilveszterkor általában rengeteg fogadalmat tesznek, gyakran még olyanokat is, amelyek valóban hasznosak: jövőre lefogyok, abbahagyom a dohányzást, sportolni fogok, nem iszom alkoholt, és még sorolhatnám.
    Többen viszont erre csak legyintenek, gyerekes dolog az efféle elhatározás, az „ezentúl minden másképpen lesz” típusú fogadalom. Ez azonban nem ilyen egyszerű, hiszen a régi beidegződés a gondolkodásunkban, hogy bizonyos számoknak vagy jeles napoknak különös jelentőséget tulajdonítunk az életünkben, az bizony jelen van. Ilyen a születésnapunk, és az Újév is. Mindkettő hordozza magában a régi lezárását és valami új kezdetének a lehetőségét. Valamennyien szeretnénk megváltoztatni mindazt, amivel elégedetlenek vagyunk. Tisztában vagyunk azzal, hogy környezetünkre, a nagyvilágra csak igen korlátozott a befolyásunk, így hát saját magunkból kell kiindulnunk. Próbáljuk formálni életvitelünket, szokásainkat, hogy jobb, tartalmasabb és nem utolsó sorban egészségesebb legyen az életünk. Talán ott tévedünk, hogy ezeknek a változásoknak a megtételéhez nem kellene várnunk bizonyos napokat, hanem egy bármelyik nap csendes félórájában rádöbbenhetünk, mit lenne jó megjavítani magunk körül, mivel is vagyunk elégedetlenek.
    Azt hiszem, leggyakrabban a külsőnkkel, illetve bizonyos rossz szokásainkkal kapcsolatban szeretnénk változásokat. Az egyik leggyakrabban elhangzó fogadalmak közé tartozik, és velem is előfordult már, hogy megfogadtam „fogyókúrázni fogok”. Igen, ez egy jó elhatározás, fogyni kellene, hiszen jót tenne testünknek, lelkünknek, egészségünknek és nem utolsó sorban önbizalmunknak, csak az nem mindegy, hogyan! Ha azt tűzzük ki célul, hogy az érettségi táján vásárolt farmerba szeretnénk beleférni, vagy még nehezebben teljesíthető követelményt állítunk magunkkal szemben, az esetleg csak arra jó, hogy az egyébként is megtépázott önbizalmunk egy újabb kudarcélménnyel súlyosbodva még jobban a padlóra kerüljön. Próbáljuk meg ne ilyen drasztikus „soha többé nem eszem …” céllal megközelíteni a gondot, inkább kis lépésekkel haladni szándékaink felé. Sokkal ígéretesebb és célravezetőbb, ha tudunk örülni heti egy kilónak is, mert egy hónapon belül már biztosan karcsúbbnak érezzük magunkat.
    Egy barátnőm szilveszter előtt így fogadkozott: - Leteszem a cigarettát!
    Ennél okosabban nem is dönthetne, és nagy kár lenne, ha ez a felelősségteljes fogadalom csak kimondott szó maradna. Talán itt is a legnagyobb gond az a „soha többé …”, mert a leghosszabb út is egy lépéssel kezdődik, és lépésekből áll. Tapasztalatból mondom, hogy okosabb kisebb szakaszokra osztani az elhatározást, mert az így elért eredményekre is büszke az ember: estig nem gyújtok rá, egy hónapig,….fél évig nem gyújtok rá! Itt is érvényes, hogy a döntést sokkal hatásosabban segítik a pozitív érvek, gondolatok, mint bármely statisztika. Szebb a bőröm, nem cigi füstös a ruhám, félreteszem az el nem szívott pipák árát, …és még a családom és a barátaim is örülnének neki. Kell ettől szebb?
    Egy nemzetközi felmérés szerint az emberek 90 százaléka valamilyen függő: dohányzás, kávézás, tévézés, internet, szeszesital, kábítószer, játékgép, mobil, és még sorolhatnánk. Ezek után azt hiszem, hogy akár újévi, akár hétköznapi fogadalomról is beszélünk, a legfontosabb a probléma felismerése, és ha már az illető ezt megfogalmazza, ez komoly esély a megoldásra. Ha valaki eljut odáig, hogy végiggondolja az ígéretét, első, és véleményem szerint biztos jele lehet annak, hogy jó úton halad, még ha nem is sikerül maradéktalanul megtartani egy-egy fogadalmat.
    Végezetül, és biztatásképpen szeretném, ha valamennyien átgondolnánk fogadalmainkat, terveinket és ígéreteinket, hogy itt az újév küszöbén kis léptekkel, de biztosan haladva elérjük céljainkat. Sok sikert!

Sáfrány Ágnes