Nyelvi figyelő
Nyelvhelyességi babonák

    Nyelvhasználatunkat nemcsak nyelvhelyességi szabályok, hanem nyelvhelyességi babonák is befolyásolják. A nyelvhelyességi babona rendszerint valamely nyelvhelyességi szabály téves értelmezése nyomán alakul ki. A beszélők abszolút érvényűnek vélik a szabályt, és olyan esetekben is alkalmazzák, amelyekre voltaképpen nem terjed ki az érvényessége.
    Nyelvhelyességi babona forrásává lett például az a tanács, hogy ne használjuk fölöslegesen a -lag, -leg ragos szavakat. A huszadik század első évtizedeiben, főleg pedig a harmincas években mértéktelenül elterjedtek az efféle szavak, olyannyira, hogy veszélyeztették más „közönségesebb" alakú szavak használatát. A nyelvművelők tiltó tanácsait egyesek minden -lag, -leg ragos szóra kiterjesztették, úgyhogy még az olyan jó szavakat is mellőzni kezdték, mint a tudvalevőleg, valószínűleg, futólag, illetőleg, állítólag. Helyettük inkább -an, -en toldalékkal ellátott formákat használtak, ez azonban indokolatlan eljárásnak bizonyult, sőt olykor megértésbeli zavarhoz is vezetett (például a valószínűleg nem ugyanazt jelenti, mint a valószínűen, az első értelme  'minden bizonnyal', a másodiké pedig 'valóságosnak, igaznak látszó módon').
    A -lag, -leg határozórag elsősorban a melléknévi igenevekhez szokott járulni, például: látszólag, futólag, ellenkezőleg, békítőleg, tüntetőleg, hozzávetőleg, lehetőleg stb., de -ú, -ű képzős melléknevek toldalékaként is előfordul (például: egyhangúlag, sajátkezűleg, valószínűleg).
    A nyelvújítás idején a -lag, -leg toldalékot főnévképző gyanánt is alkalmazták, így született meg az előleg, az átlag, a felesleg, az egyveleg, a mérleg., az egyenleg és több egyéb, ma már nélkülözhetetlen szava nyelvünknek. Annak idején -s képzővel melléknevet is alkottak némelyik -lag, -leg végű szóból. Közéjük tartozik a nemleges (jelentése 'tagadó'), az esetleges (vagyis lehetséges vagy véletlenszerű), a vagylagos (több lehetőség közti választásra módot adó), a tényleges (a valóságban meglevő, történő, valóságos), az időleges (rövid ideig tartó), a merőleges (valamely egyenessel vagy síkkal derékszöget alkotó egyenes vagy sík), a hallgatólagos (nyílt állásfoglalás, illetve ellenkezés nélküli), az állítólagos (állítólag levő, állítólag valami) 'stb.  A képzésmód erőszakolt ugyan, de ezeket a szavakat mai szemmel már nem kifogásolhatjuk. Érdekes, hogy a fenti melléknevek némelyikének nem is használatos az alapszava, tehát nincsen nemleg, időleg, merőleg stb.
    Idegen hatásra (különösen a német -lich végződésű szavak mintájára) számos olyan szóalak is keletkezett, amely fölöslegesen háttérbe szorít jó magyar szóalakokat, szavakat. Közéjük tartozik a szóbelileg, a táviratilag, a levélbelileg, a jegyzőkönyvileg, a határozatilag, az okiratilag, a végrendeletileg stb.  A szóbelileg értesítette őket mondatba fölöslegesen kerül bele a -lag, -leg határozóragos szó, a neki szánt szerepet a szóban is jól betölti.
    A táviratilag hazahív fordulatban is szükségtelennek mutatkozik a megnevezett szóalak, elegendő helyette az is, hogy távirattal vagy táviratban. Hozzá hasonlóan körülményes a levélbelileg értesít szerkezet is, egyszerűbb, világosabb, ha azt mondjuk: levélben értesít. A jegyzőkönyvileg megállapít hivatali színezetén enyhítünk, ha a jegyzőkönyv szó ragját megváltoztatjuk (jegyzőkönyvvel vagy jegyzőkönyvben). A határozatilag elrendel, az okiratilag igazol és a végrendeletileg hagy valakire fordulat elevenebb lesz ragcserével: határozatban, okirattal, végrendelettel.
    Ne hagyjuk figyelmen kívül azt a lehetőséget, hogy egyszerűbben, mesterkéltség nélkül fejezzük ki magunkat!

Molnár Csikós László