Lecke a vadludaktól
Gondolkoztál már azon, hogy miért repülnek V alakban a vadludak?
Amikor egy-egy madár suhint egyet a szárnyával, felhajtóerõt biztosít az õt követõ madár számára. Egy V alakban az egész csapat legalább 70%-kal hosszabb utat tud megtenni, mintha a madarak egyedül repülnének. Amikor egy lúd kiesik a V alakból, hirtelen úgy érzi magát, mintha mázsás súly húzná lefelé, és gyorsan visszatér a csapathoz.
Csakúgy, mint a ludak: az emberek, akik azonos irányba tartanak, és közösséget alkotnak, gyorsabban jutnak el céljukhoz, mint azok, akik teljesen egyedül próbálnak haladni.
Amikor egy lúd elfárad, hátra repül, és egy másik foglalja el a helyét a V csúcsán. Ha az embereknek lenne annyi józan eszük, mint a ludaknak, rájönnének, hogy a sikerük egyértelmûen a közös munkájukon múlik, felváltva vállalva a munka nehezét és osztozva a vezetés terhén. A hátul repülõ ludak hangos gágogással bátorítják az elsõket a sebesség növelésére. Fontos, hogy a mi hátulról jövõ „gágogásunk” bátorító legyen az elõl haladóknak. Különben csak gágogás marad.
Amikor egy lúd megbetegszik, két másik lúd is lemarad vele a V alakzatból, és követi, hogy védelmet nyújthassanak számára. Addig maradnak vele, amíg erõre nem kap, és újra repülni tud, vagy amíg meg nem hal. Akkor útra kelnek, hogy beérjék saját alakzatukat, vagy csatlakozzanak egy másikhoz. Bárcsak mi is ennyire önfeláldozók lennénk, hogy érdemesek lehessünk ilyen barátokra, akik a szükségben mellettünk állnak!
Nem kell tudósnak lennünk ahhoz, hogy tanuljunk ezektõl a csodálatos teremtményektõl, csak meg kell állnunk, és figyelnünk elég hosszasan.
„Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat, majd megtanítanak, és az égnek madarait, azok megmondják néked. Avagy beszélj a földdel, és az megtanít téged, a tenger halai is elbeszélik néked. Mindezek közül melyik nem tudja, hogy az Úrnak keze cselekszi ezt?” (Jób 12:7-9)
Van, aki hallgat a vadludakra.
(tallózta V. J.)
(Internet - ismeretlen szerzõ)
