Karácsonyi kézimunka-kiállítás Moholon
„A népmûvészet - írta József Attila – a felgyülemlett jelenlevõ múlt, hatékony emlék, mely irányítja a jövõt.”
Mûveltségünkhöz tartozik, hogy ismerjük és becsüljük a népmûvészet hagyománykincsét, és megõrizzük azt a következõ nemzedék számára.
A népi díszítõ mûvészet legnépszerûbb ága a textilmûvészet és ezen belül a hímzés Akiben megvan a kézimunkázó kedv, a szükséges technikai alapismeret és fejleszti ízlését, szemet gyönyörködtetõ mûvészi alkotást mondhat magáénak, és büszkélkedhet vele az érdeklõdõk kedvére, mint ahogy a moholi Arany Kezek Kézimunka Egyesület tagjai tették a december 8-tól 14-ig tartott II. Karácsonyi Kiállításon.
A megnyitó napján Teleèki Elvira, az egyesület elnöke köszöntötte a jelenlevõket és a Csobolyó ME Berec Tünde vezette tánccsoportja tette ünnepélyessé a hangulatot. Közben a Mikulás is megérkezett, és amíg osztotta Krampusz kísérõje terhét, a virgácsot, saját puttonyából édességet is párosított hozzá.
A szervezõk invitálására vonult a közönség megcsodálni a kiállítást, amelyen a hímzésen kívül a horgolt alkotások, valamint a filcbõl ,gipszbõl, papírból, üvegbõl és növényi alapanyagból készült karácsonyi hangulatú dísztárgyak is helyet kaptak. Bárki választhatott számára közelállót, és ellenérték ellenében magáénak tudhatta.
Beszélgetésünk során Teleèki Elvira elmondta, hogy sikeresen zárult az I. Karácsonyi Kiállítás, ezt hasonló eredményû nõnapi esemény követte. Részt vettek a Kézimunka-kedvelõk Szövetségének kiállításán Törökbecsén, a Zentán megszervezésre került MIRK-en, vendégek voltak a péterváradi kézimunkázók ünnepén, ezután a Mohol napi, majd a péterrévei uborkanapi kiállítás és a horgosi Megyejáró Fesztivál következett. Köszönet illeti ezért támogatóikat, akik nélkül mindez nem jöhetett volna létre: Moholi Helyi Közösség, Kriska cukrászda (Zenta), Bonita vegyeskereskedés (Mohol), Severtrans (Zenta), Hoppá csoki (Mohol), Idõsek otthona (Mohol).
Hogy viszonozzák a péterváradiak kedvességét, a moholiak ez alkalomból látták vendégül õket, vagyis az újvidéki Vredne ruke, azaz Szorgos Kezek Kézimunka-egyesület képviselõit, aki az elnökük és egyben alapítójuk, Marija Dragišiæ volt másodmagával, és hajlandósággal vette át a szót moholi kolléganõjétõl, hogy folytatásul ismertesse munkásságukat. A péterváradi HK támogatása segíti elõrehaladásukat immár két éve, és férfi tagokkal is büszkélkednek, vagyis elmondhatják: az alkotás vágya és öröme nemcsak a kézimunkázó nõkben él.
Céljuk a nemzetek hagyományának õrzése a kézimunka minden formájában. Kimeríthetetlenül gazdag a hagyományanyag, amely nemzedékrõl nemzedékre változott, erõsödött, továbbfejlõdött, újabb színekkel, formákkal motívumokkal gazdagodott.
Az egyesületek közötti kapcsolatok ápolása a legmûvészibb szõttes, melynek tisztasága érzékeny, mégis érdemes összetartani értékmegõrzõ szálait. Ezzel a gondolattal pecsételték meg a vendégek és házigazdáik az együttmûködésüket.
A kézimunka jelentõségérõl legszebben Krúdy Gyula vélekedik: „A nõi kézimunkáról már régen az a véleményem, hogy ez olyasmi, mint a becsületrend a rendjelek között. S talán éppen azért, mert napról napra kevesebben lesznek azok a ’modern, nagyvárosi nõk’ akik kézimunkázás ábrándjait, elandalgásait életük kiegészítõ részének tartják – mint anyáink, akik sokszor menekedtek a kézimunkázás árva világába a bánat és az öröm eseményei elõl. Sokat tudnék írni a nõi kézimunka szükségletérõl, okosságáról, megnyugtatásáról, sõt boldogságáról is.”
A kiállítás az utolsó napon tombolával zárult, így a karácsonyi készülõdést nemcsak a megtekintett kézimunkák élménye tölti fel, hanem a szerencsések, szuvenírrel is õrzik az esemény emlékét.
Kellemes ünnepeket!
(További képek a Tarka Oldalon)
Lajkó Szilvia
