Karácsonyi csillagszóró
RÉGI KARÁCSONYOK ÜZENETE
Öreganyám, megboldogult Jablonszky Mária, miután öregapám elesett az elsõ világháborúban, több mint ötven évig szigorú özvegységet vállalt. Nagymama azzal váltotta ki csodálatomat és tiszteletemet, hogy erõs kézzel tartotta össze a családot, és, hogy olyan csodálatosan szép, kanyargó történeteket tudott mondani a családunk õseirõl, valamikori nagy vándorlásaikról, amikor is az egyik ág l848 zivataros idõszakában északról, a másik pedig délrõl vándorolt ide Bácskába, menekülve a veszedelem elõl, és így találtak egymásra Péterrévén, Adán.
Öreganya tudása kimeríthetetlen, példamutatása óriási hatású volt. Nem volt babonás, de igen erõsen élt a hitében. Járatta a Magyar Szót. Mindent tudott, ami fontos volt, de feleslegesen nem fecsegett. Õ készített fel bennünket minden családi ünnepre, õ készítette az ínyencségeket, a nyújtott mákos- és túrós rétest, a fonott kalácsot, a görhét, a kemencében sült házi kenyeret; vele tettük Mikuláskor az ablakba a krumplákat és – tudtunkon kívül – õ rakta teli almával, dióval, selyemcukorral...
Karácsony böjtjén, az udvaron lévõ ásott kútba õ dobálta az almát, a diót és utána utasított bennünket, húzzunk vizet a jószágoknak. Nagy volt az öröm, amikor a vödörben alma, dió jött fel a kútból, sikongva örültünk e rejtelmes gyümölcsöknek, Öreganya pedig a gangdeszkára könyökölve mosolygott és bizonyára úgy örült nekünk, ahogy most mi örülünk a mi unokáinknak, mert bennük látjuk a szeretet és az élet folytonosságát. A kútból kikerült alma, dió meg egy egész évre megvédte egészségünket és erõt adott a bajok legyõzéséhez.
Karácsony böjtjén a szalmakazalból maroknyi csóvát húztunk és bevittük a szobába, az asztal alá, jászol gyanánt a Kisjézusnak. Tettünk mellé diót, almát, üveg bort, krumplit, hagymát, sárgarépát, hogy legyen Máriának meg a pásztoroknak, a hosszú útról érkezett Háromkirályoknak mit enni. A csóva mellett helyet kapott a kalapács, a harapófogó, a fûrész, a gyalu, a szeg; mind József szerszámai, amik akkor, és azóta minden háznál megvannak és segítenek a kisebb hibák elhárításában.
Ez volt a Szenteste profán áhítata és türelmetlen várakozása, amikor úgy gondoltuk, minden tõlünk telhetõt megtettünk a Kisjézus fogadására és utána megilletõdve lestünk az ablak alatt elsuhanó árnyakat. Vártuk a Jézuskát, meg a karácsonyfát: mikor hozza, mekkora lesz, mi lesz rajta?
A karácsonyt számomra Öreganya délceg, büszke alakja jelképezi, és ha ilyentájt leesik a hó, vagy megjelenik a fenyõillat, a téli csengettyûszó, a Nagymama emléke köszön át az évtizedek hasadékán és jelzi, velünk van most is, minden Szentestén...
Király János
