Megmarad-e Adán a bíróság?!
Bizonyára mindenki értesült a nem olyan régen abbamaradt munkabeszüntetésrõl, amit az igazságügyben dolgozók folytattak anyagi helyzetük emberibbé tétele céljából. Ugye, azt szokták volt mondani, hogy a közalkalmazottak havi bére határozza meg egy adott ország átlagkeresetét. Nos, ami az igazságügyben dolgozókat illeti (nem beleértve a bírókat, ügyészeket és ügyész helyetteseket) ez messzemenõen nem igaz, mivel az itt dolgozó közalkalmazottak bére messze elmarad a szerbiai átlagtól.
A már említett sztrájk eredményeképpen felgyorsultak azok a folyamatok, amelyeket már évekkel ezelõtt az ország vezetésének szándékában volt véghez vinni, de ezt most is sajnos csak felemás módon készülnek megtenni. Az igazságügy reformját tervezõ köztársasági stratégia ugyanis beszél, többek között, a közjegyzõ intézményérõl, amely a bíróságon történõ hitelesítések és hagyatéki eljárások végrehajtását is hivatott lenne elvégezni, úgyszintén, mint ahogy Adán is, Vajdaságban az elsõk között helyezték át a telekkönyveket a bíróságról a kataszterbe (vannak városok Szerbiában, ahol még telekkönyv sincs), ahogy a napjainkban hatályos, de még mindig nem alkalmazott büntetõ eljárásról szóló törvény értelmében az ügyészségek fogják végezni a vizsgálatot (eddig és még egyelõre ez a községi, ill. kerületi bíróságok hatásköre).
Szakmai körökben felröppent hírek szerint (ezek persze nem biztos, hogy megfelelnek az igazságnak) minden olyan községi bíróságot megszüntetnek, ahol öt bírónál kevesebb van, attól függetlenül, hogy a fent említett intézmények és megoldások életbe lépésérõl még csak nem is beszélnek. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ha, tegyük fel, Adán megszüntetik a bíróságot, mielõtt még a közjegyzõ intézménye életre kelne, az adai polgároknak legközelebb csak a zentai bíróság maradna, ha egy dokumentumot hitelesíteni szeretnének, vagy ha hagyatéki eljárást kellene kezdeményezniük, nem beszélve az ingatlanforgalmi szerzõdésekrõl, amelyek a törvény értelmében csak akkor érvényesek, ha a bíróságon hitelesítették õket. Most készakarva csak azokat az eseteket említettem, amelyek legtöbbünket érintenek, nem beszélve a különbözõ peres ügyekrõl, vagy, ne adj Isten, a bûnvádi eljárásokról.
Nos mindennek ismeretében el kell mondani, hogy Adán ebben a pillanatban 1,5 (azaz másfél) bíró van munkaviszonyban. Nem elírás történt, ugyanis az elõírások szerint a bíróság elnöke munkaidejének 50%-át (felét) köteles a rá bízott bíróság ügyes-bajos dolgainak megoldásával tölteni, és munkaidejének a másik felében végzi bírói teendõit. Rajta kívül Adán még egy bíró van „teljes munkaidõvel”. Azt szokták mondani, hogy a statisztika a pontatlan adatok pontos kimutatása, ami sajnos a mi esetünkben is igaz, mert tudniillik Adán dolgozik még két bíró, azonban az egyik Szabadkáról, a másik pedig Zentáról jár kisegítõként, tehát nem az Adai Községi Bíróság bírái. Nos, ebbõl az következik, hogy, ha figyelembe vesszük a fent említett pletykákat, akkor Adán több mint négy évtized után bizony bezárják a bíróság kapuját.
A már említett munkabeszüntetést követõen a szakszervezet és a kormány megállapodást kötött arról, hogy megszabadulnak 2100 igazságügyi dolgozótól (a félreértés elkerülése végett az „igazságügyi dolgozókon” nem értendõk a bírók, mert õk más elõírások és más eljárások lapján választott személyek, tehát nem közalkalmazottak), melynek keretein belül ún. szociális programot kínáltak fel, téve mindezt annak tudatában, hogy a 2008-as káderterv elkészítése során az igazságügyben további 2400 közalkalmazott munkába állítását irányozták elõ!!? Ugyanakkor a kormány valószínûleg kénytelen lesz megtartani a koszovói, gyakorlatilag nem létezõ, 20 bíróságot, a nagyon is létezõ, és Istennek hála, élõ és létezõ bírókkal és a kísérõ személyzettel, akik át lettek, mint bíróságok telepítve Szerbia területére (a Peæi Községi Bíróság pl. X szerbiai városban székel). Ezeket a bíróságokat tisztán politikai okokból nem szüntették, mert Szerbia nem fogja, és nem is ismerheti el területe 15%-ának elszakítását (ezt különben egyetlen mai európai állam sem tenné meg), de a tervek szerint ettõl függetlenül kb. 70 valós szerbiai bíróság kapuja lesz bezárva.
No, de mielõtt a politika kifürkészhetetlen vizeire eveznénk, térjünk vissza saját pátriánkba! Már egy ideje, igaz nem hivatalosan, hallani lehet a „faluban”, hogy a községi vezetõség politikai kapcsolatait latba vetve mindent megtesz, annak érdekében, hogy Adán valamilyen formában megmaradjon a bíróság, ugyanis Adán a bíróságnak már ún. hagyománya van, és mit ér nekünk a híd, ha pereskedni vidékre kell mennünk. Azt hiszem, hogy a községi vezetés, és elsõsorban Ada község elnöke mindent megtesz annak érdekében, hogy Adán megmaradjon a bíróság, de úgy gondolom, hogy nekünk, polgároknak is tennünk kellene valamit. Tudom, sokat mi nem tehetünk, de annyit igen, hogy a községi elnököt és csapatát ez ügyben támogatásunkról és beléjük vetett bizalmunkról biztosítjuk. Hogyha nem sikerülne megmenteni az adai bíróságot, ez sajnos, önhibánkon kívül a község „elfalusiasodását” jelentené, mindannak az erõteljes fejlõdésnek ellenére, amit az elmúlt egy-két évben tapasztalhattunk és, amit a jelenlegi vezetõség jóvoltából az elkövetkezõ idõkben tapasztalni fogunk.
Ugyanakkor felvetõdik a kérdés, hogy addig, amíg Adán a községi bíróság bíráit némely adai polgár gyakorlatilag büntetlenül ócsárolhatja, fenyegetheti õket és családtagjaikat, amíg arról kell gondolkodniuk, hogy a lelkiismeretesen elvégzett munkájuk miatt rendõrségi védelemre szorulnak, amíg a bíróság elnöknõjére bottal támadhat akármelyik elégedetlen „ügyfél” (a támadást az egyik igazságügyi biztonsági õr akadályozta meg), amíg az egészségház igazgatónõjét fejbe vághatják egy szatyorba rejtett baltával, és végül, de nem utolsó sorban, amíg Ada Község elnökét a saját irodájában megtámadhatják, és testi sérülést okozhatnak neki, addig feltehetõ a költõi kérdés, hogy megéri? Megéri Adán (nem a vadnyugaton!) vezetõ beosztású személynek vagy bírónak lenni?
Vastag Róbert
