Karácsonyi gondolatok
Ismét eltelt egy esztendõ, újra december, és vége a 2007-es évnek. Szinte hihetetlen, nemrég még a nyári szabadságunkat tervezgettük… - sóhajtunk ehhez hasonlóan sokan. Igen, de nem olyan szomorú ez, hiszen itt vannak az ünnepek, nem akármilyenek és nem is akárhogyan.
A napokban egy igen kellemes meglepetés ért, a tudomány fejlettségének köszönhetõen barátaimtól Bécsbõl és Kanadából igazán gyönyörû és megható ajándékot kapott családom az ádventi ünnepekre. Így szólt az elektronikus kép és hangüzenet:
„Négy gyertya
Négy gyertya égett az adventi koszorún. A szobában olyan csend volt, hogy hallani lehetett, amit a gyertyák beszélgettek. Az elsõ gyertya megpislant és elkezdte:
- A nevem béke, az én lángom világít, de az emberek nem tartják be a békét!
A lángja pislákolni kezdett, míg végül kialudt…
A második gyertya is rákezdte:
- A nevem hit, az emberek nem akarnak tudomást szerezni semmirõl, úgyhogy hiába világítok én is…
Huzat támadt, és a gyertya lángja kialudt.
A harmadik gyertya is szomorúan és csendben megszólalt:
- Az én nevem szeretet, már nincs értelme, hogy világítsak, hiszen az emberek félretolnak és elfelejtenek.
A lángja sisteregve kialudt.
Ekkor egy kisfiú lépett a szobába és pityeregve szólt a gyertyáknak:
- Hát Nektek égnetek kell!
Ebben a pillanatban így reagált a negyedik gyertya:
- Ne félj! Ameddig én égek, addig mindig van remény, a nevem remény.
A kisfiú ezután meggyújtotta róla a három kialudt gyertyát, és megelégedéssel tudatosult benne, hogy a remény lángjának soha nem szabad kialudnia…, hiszen a négy lángot: a békét, a hitet, a szeretetet és a reményt õrizni kell mindörökre!”
Kívánom, hogy valamennyiünket érintsen meg ez az üzenet így ádvent ünnepén és karácsony küszöbén!
Meg kell tanulnunk, hogy szívünkben és lelkünkben az ünnep honoljon egész évben, és akkor talán örülni fog a földgolyó! A karácsony ne csak az ajándékozásról és a pénzrõl szóljon, mert fontos tudnunk, hogy ha mi magunk képesek vagyunk a helyes értékrendeket felállítani, akkor érezhetjük, hogy életünk értelme egész másban rejlik.
Próbáljuk meg az idén emberi tisztasággal megközelíteni az ünnepeket és egyben környezetünket. Váltsuk tettekké az ádventi lángok értelmét gyermekeink, társunk, családunk és barátaink felé. Adjunk egy kicsit mindenkinek a bennünk lévõ értékekbõl, és ne engedjük, hogy a közerkölcs, pontosabban a morál hiánya odáig fajuljon, hogy az restelli magát, aki nem olyan, mint azok, akiket nem becsül semmire.
Tudatosítsuk magunkban, hogy a karácsony a szeretet, a béke és a megnyugvás ünnepe. Kíméljük meg magunkat a szerénytelen vásárlási hadjárattól, és az ajándékozás maga a szeretet megnyilvánulása legyen, mint ahogyan ezt az én barátaim is tették eredendõen tükrözve a szándékot.
Örüljünk egymásnak, pihenjük ki a magunk mögött hagyott egész év õrületét! Hívjuk meg szeretteinket, hogy az ünnepi asztalnál jól kibeszélgethessük magunkat, hiszen a mindennapi hajszában erre, és egymásra jut legkevesebb idõnk.
Kegyelemteljes karácsonyt és boldog újesztendõt kívánok!
Sáfrány Ágnes
