Árnyas oldal
Majdnem öt évtizeddel ezelőtt az adai vasútállomáson még igencsak élénk vonatforgalom zajlott. Naponta legalább tíz szerelvény robogott észak-dél irányba és vissza, az utasoktól pedig nyüzsgött a váróterem. Sorba kellett állni a menetjegyekért, az állomás előtt pedig majdnem egy tucat fiáker várta az érkező utasokat! És a tehervonatokról még nem is beszéltem! Ma meg? Ada legcsúfosabb, legszégyenteljesebb része, amit nem mutogatnak a vendégeknek.
A birkák viszont láthatólag jól érzik magukat…
A május elsejei „ünnepség” eredménye: sérült fák az üdülőközpont parkjában. Mindenki tudja, hogy ezek az ártatlan fatörzsek nem véletlenül, vagy csak úgy maguktól sérülnek meg, hanem az adai polgárok némelyike csapja hozzájuk dölyfösen a baltáját, vagy a kését… Mi meg sajnáljuk őket, síránkozunk a sérülésük láttán és azt mondogatjuk magunkban, amit itt most leírni nem szabad.
Megérti még valaki a fák panaszát?
