Nyelvi figyelő
Mobilvilág

    Új mobilt (mobiltelefont, maroktelefont – mondja még így valaki?) vettem. Pár perc múlva vittem is vissza, mert a billentyűzet (tasztatúra) nem úgy működött, mint általában: a lenyomott gombok helyén nem a megfelelő betűk, hanem számomra értelmezhetetlen betűkapcsolatok jelentkeztek. Kiderült, hogy beállítás kérdése az egész. A későbbiek során azt is megtudtam, hogy a gyakran és sokat sms-ezők (sms: ez is új fogalom, magyar megfelelője nincs is: rövid, 160 karakterből álló szöveges üzenet) időtakarékosságból nem is írják ki a leggyakrabban használt szavakat, hanem rövidítésekkel, betűkapcsolatokkal helyettesítik ezeket. Mondani se kell talán, hogy ezek a rövidítések nem feltétlenül a helyesírási szabályzatok által feltüntetett hivatalos rövidítések, hanem egészen mások, egy részük az sms-ezők széles körében már polgárjogot nyert, más részük egyéni, és csak szűkebb körben használatos kezdeményezés.
    A fenti példa is tükrözi, hogy írási és olvasási szokásaink sokat változtak az utóbbi években a számítógépek és a mobiltelefonok megjelenésével. Kézzel jóval kevesebbet írunk, mint a korábbi évtizedekben, és olykor szándékosan nem is tartjuk magunkat a helyesírási elvárásokhoz. Noha általános benyomásaink alapján egyre több az írásos anyagra való igény – nem is tudjuk, hogyan lehettünk meg régen fénymásolók nélkül, annyi írásos dokumentációt, mellékletet, igazolást, elismervényt kell beadni minden kérvényhez, levélhez, pályázathoz! – kézírásunkra egyáltalán nincs szükség sehol sem. Ez valószínű, meg is látszik romló kézírásunkon, mely meg sem állja a helyét az idősebb generáció igényes, szép kézírása mellett. Helyesírási hiányosságainkat azonban nem tudja elfedni a nyomtatott szöveg: aki olvasott már az interneten valamilyen levelezőlistán hozzászólásokat bármilyen témához, az elszomorodhatott a nagy különbségen a világmegváltó, harcias, forradalmian új eszmék és a gyenge nyelvi megformálás között.   
    Az sms-rövidítésekkel más a helyzet: ezek szándékosak, és sok praktikus szempont – nem utolsó sorban diákzseb-kímélő szempont is - szól mellettük: minél rövidebben közöljük a mondandót, annál többet tudunk bezsúfolni a szűkre szabott keretek közé. Ez viszont más olvasási elvárást is igényel. A hagyományos szókép helyett más, olykor egyéni szókapcsolatok alapján kell felismerni a szót és az általa közölt mondanivalót. Valószínű, hogy előbb-utóbb – sőt, lehet, hogy már ma is így van – az sms-nyelv réteg-nyelvvé válik, a diáknyelv egyik sajátos ágazata lesz.

Hódi Éva