Köszöntsük Őket!
Az édesanya az örök csoda

    Május első vasárnapját a gyöngyvirág illata lengi be. Anyák napja ez a nap. Olyan nap, amit az év maradék háromszázhatvannégy napján is ünnepelni, megtartani, tisztelni kell.
    Gyerekként a szeretet azt jelenti, hogy bennünket szeretnek, természetes, hogy óvnak, féltenek, szépen öltöztetnek, finomakat főznek, tanítanak, nevelnek, megmondják, mi a jó és mi a rossz. Teszik mindezt hatalmas szeretetben.
    A mögöttem hagyott, elsuhant negyven év távlatában kicsit változtak, szélesedtek a dolgok. Mi is óvunk, szeretünk, gondoskodunk, megmondjuk, mi a jó, mi a rossz, igyekszünk csemetéinket a helyes útra nevelni. Másik oldalról pedig szüleinket magunk mellett tudhatjuk, addig bizony mi is még gyerekek vagyunk.
    Az édesanyáknak rohanó világunkban is a szeretetre van legnagyobb szükségük. Ez a legjobb gyógyszer, a leghatásosabb. Ennek a gyógyszernek vannak a világon a legkedvezőbb mellékhatásai. Főleg a szívre. Ezt a gyógyszert a szeretetpatikákban kínálják. Recept nélkül.
    Az sem véletlen, hogy Kosztolányi Dezső a tíz legszebb magyar szó közé sorolta az „anya” szót, mert a szó hihetetlen érzelmi dolgokat, hétköznapi csodákat jelent.
    Aki mellett már nem lehet ott az édesanyja, az élete végéig őrzött emlékéből táplálkozzon. Üzenjen neki egy szál virággal a nyughelyén.
    Aki mellett még ott lehet, övezze szeretettel, óvja, féltse, nagyon vigyázzon rá!
    És ne csak május első vasárnapján.

Sterbik Ildikó