Halottak napján

Halottja van mindannyiunknak,
Hisz' percről percre temetünk.
Vesztett remény mindenik percünk
És gyászmenet az életünk.

Sírhantolunk, gyászolunk mindig,
Temetkező szolgák vagyunk!
- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma gyásznap van, ma sírhatunk!

Annyi nyomor, annyi szenny, vétek
Undorít meg e sárgolyón...
Hulló levél hányszor feledtet
A megváltó, a gyilkos ón!...
Óh, hányszor kell a sírra néznünk,
Hogy vigasztaljuk önmagunk -
- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma ünnep van, ma sírhatunk!...

Ady Endre

    Halottak napján elhúnyt szeretteinkre emlékezünk. Az ismerős sírokra virágot, gyertyát teszünk és bármilyen régen távozott is el sorainkból az imádott szülő, kedves testvér, hű társ vagy barát és ismerős, a gyász fájdalmát, a pótolhatatlan hiányt most újra átérezzük.