Lesz-e kút a Gunarasban?

    Szeptember elején Biacsi Sándor, az adai második helyi közösség tanácstagja egy kútfúró-csoportot rendezgetett a Halász József utca közepe táján, a valamikori gunarasi-kút helyén, néznék meg műszereikkel, vagy ha kell fúróikkal, meg lehetne-e javítani a jóemlékű kutat?
    Előzőleg persze a helyi közösség tanácsa jóváhagyta az akciót, Varga Elfride, titkárral beszerezték a műveletek elvégzéséhez szükséges árajánlatot.
    Így állt munkába a zentai Tóth György, kútfúró és Szimindri József, kútfúró, a WASSERMANN nevű kútfúró vállalkozás tulajdonosa, felállították az állványt, fúrtak és küszködtek két napig, - eredménytelenül. Tizenhét méterig jutottak, de ott megakadt a fúró. Az egykori kút meglehetősen bő csövét ugyanis az évek során a környékbeliek - lényegtelen, hogy felnőttek vagy gyerekek - annyira telegyömöszölték szeméttel, kövekkel, vagy vasdarabokkal, hogy tovább fúrni nem lehetett. Így felhagytak a munkával.
    Mi lesz ezután - kérdeztük Biacsi Sándortól:
    - Nem hagyom abba a kezdeményezést. A kútfúró mesterek elmondása szerint melléfúrással új kutat lehetne nyitni. Már árajánlatot is adtak, gorombán 1600 euróra. Az ő felszerelésükkel 180 méter mélyre hatolhatnak, és innen is szinte biztosan ártézi vizet kapnánk. Csak nem meleget, hanem hideget. És nem önfolyós, hanem pumpáskút lenne, ami környezetvédelmi szempontból még előnyös is lenne, hisz nem folyna el a sok víz hiába. A mesterek már számtalan helyen nyitottak ilyen kutat és (vidékünkön) mindenütt elsőrendű ártézi vizet kaptak.
    Ha már ilyen szégyenletes helyzetbe kerültünk, hogy a gyerekek vasdarabot, vagy mit nyomtak a csőbe, nem torpanhatunk meg, és nem szemlélhetjük tétlenül a rossz kutat. A környék lakói itt kutat szeretnének, és nekünk ezt lehetővé is kell tenni számukra.
    A riporter kérdésére Varga Elfride, titkár elmondta, hogy valóban megvan a kútfúrók hivatalos árajánlata, ami nem is akkora összeg, hogy jövőre gondot okozna, így - ha a környékbeliek kiállnak a kút mellett - a jövő évi munkaprogramban szerepelni fog a 180 méteres pumpáskút fúrása és üzembe helyezése.
    Röpke körkérdésünk eredménye az, hogy elgondolást minden megkérdezett gunarasi lakós örömmel támogatja és alig várják az új kutat. Szükségességének igazolására idézném a Tiszavidékben majd harminc évvel ezelőtt megjelent cikkemet:
    "A múlt év (1975) utolsó előtti napjai a csaknem 24 órás áramszünetek miatt sokáig emlékezetesek maradnak az adaiaknak. Az áramellátás hirtelen megszakadása készületlenül érte a gyárakat, a közintézményeket, a polgárokat, és a jórészt villanyáramra épített életünk kétségbeejtően megbénult. Mindenhol szünetelt a munka, hidegek voltak az iskolák, a törpe-vízvezetékek is felmondták a szolgálatot. Nem volt más hátra, mint fogni a már használaton kívül heverő kannákat és régi szokás szerint kútra menni vízért. Ám az addig magánosan csordogáló kutak - mint a képen is látható Gunarasi kút is - nem győzték a váratlan terhelést, egész napos látvány volt a vízért való sorbanállás."
    Az eredeti gunarasi, önfolyós kutat különben - mint a legtöbb délvidéki ártézi kutat - 1886-1890-ben fúrták, mélysége 201 méter és egy kőoszlop mindkét felén, két lefelé hajló, oroszlánfejre emlékeztető, öntött sárgaréz csövön folyt a 27 fokot megközelítő, elsőrendű vize. A vízfolyás olyan erős volt, hogy a múlt század elején még használatos cserépkorsók fenekét is kiverte. Megnyitásának idején Adán, Hódságon, Péterrévén, Zomborban és Óbecsén egy, Topolyán, Újvidéken két, Ókanizsán öt, Zentán pedig tizenhárom ártézi kutat fúrtak. Tudni kell azt is, hogy már akkor sem - és ma sem - emelkedett a víz mindenhol önmagától a felszín fölé.
    Ada alatt az ártézi vizet tartalmazó ún. levantei réteg alsó határa 205 m, Szabadkán 275,70 m, Zomborban 149,50, méter körül van. E réteg alatt van a pontusi agyagréteg, ami a vizet megtartja. Az ártézi kutak az egészséges, friss forrásvizet pótolják és a tervezett 180 méteren, jövőre Adán, valószínűleg még beletalálnak az igazi ártézi vízrétegbe.