Fiatalok írják - Mladi pišu

Rendezvénysorozat

    Az Európa Kulturális Öröksége Napok rendezvénysorozat keretein belül irodalmi és képzőművészeti pályázatot hirdetett a Szarvas Gábor Könyvtár „A víz az élet forrása” címmel.

    Az irodalmi pályázat díjazottjai az 5. és a 6. osztályosok közül:
    1. Oláh Zsófia 6. b
    2. Cabafi Sándor 5. d
    3. Gere Lénárd Törökfalu

    Különdíjasok:
    Ülvöcki Krisztina 6. c
    Bence Vujity Levente 6. b
    Gyarmat Klaudia 5. c

    A 7. és a 8. osztályosok közül helyezést ért el:
    1. Szűgyi Miklós 7. c
    2. Szomorú Sára 8. c
    3. Ürményi Ágnes 7. d

    Különdíjasok:
    Balog Dániel 8. b
    Németh András 7. c
    Nagybali Tamara 8. f

I. díj
Az értől az óceánig

    Egy hatalmas kőszikla repedéséből tört fel – kissé félénken – a forrás. Hosszú és küzdelmes út állt mögötte. Számtalan földrétegen, kavicson és homokszemcsén keresztül szűrte kristálytisztává magát, mire napvilágot látott.
    Gyönge kis erecske volt, még a csobogása sem hallatszott. Lecsorgott a meredek kőfalon, amikor végre beért egy gyönyörű erdőbe. Csatlakozott hozzá néhány ér, és patakká duzzadt. Az állatok hűsítő vizéből csillapították szomjukat. Kifolyt az erdőből, s egy nagy mezőre érkezett. Itt már néhány halacska is úszkált benne vidáman. Leszállt az éjszaka. A Hold és a csillagok pajkosan tükröződtek a víz felszínén. Nemsokára a patak egy tóhoz ért. Megfürödve a tó nyugodt vizében búcsút mondott, és tovább folytatta útját, de most már halban gazdagon. A kis csenevész patak folyóvá nőtt. Hajnalodott, a Nap sugarai megcsillantak hullámain. Lágy fuvallat fodrozta felszínét. Szántóföldek felé közeledett, ahonnan vidám ének hangja szállt felé. Beért egy faluba, ahol az asszonyok ruhát mostak tiszta vizében, s közben vidáman csevegtek. A házak felől népzene hallatszott: aratóünnepség volt. Nem sokkal később gyermekek mártóztak meg benne, és nevetgélve lubickoltak. Később vize elhomályosodott, mert egy nagy városon kellett áthaladnia. Gyárak mérgezték füstjükkel, szennyvizet okádtak bele, a szegény kis halak levegő után kapkodtak. Átért a városon, homokos part következett. Ekkor a folyó duzzadni kezdett, és folyammá nőtte ki magát. Méltóságteljesen hömpölygött a torkolat felé, hogy csendesen, odaadóan egyesüljön a tenger lágy hullámaival.
    Így jutottunk el a forrástól a tengerig. A víz az, ami életet ad, táplál, és erőt merítünk belőle. A víz az, ami összeköt bennünket: ezért vigyázzunk rá!

Oláh Zsófia 6.b, Ada,
Cseh Károly Ált. Iskola

Fekete Adrienn 6.b

I. helyezett
A víz az élet forrása

    Igen: víz nélkül nincs élet. Tudták ezt már nagyon-nagyon régen is az emberek. Gondoljunk csak a mi településünk létrejöttére!
    Nem véletlen, hogy őseink a Tisza-partján telepedtek le valamikor. Ez a folyó jelentette az életet számukra. Biztosította a létfontosságú vizet, és egyúttal táplálékforrásul is szolgált. Nagyapám mesélte:
    -Tudod fiam, az én gyermekkoromban nem volt kiépített vezetékes vízhálózat, hanem egyenesen a folyóból hordtuk hatalmas hordókkal a vizet ivásra és különféle más felhasználásra. Olyan természetesen tiszta volt, hogy számunkra ma már hihetetlen. Partja mentén gyönyörű puha homok és zöld övezet húzódott gazdag élővilággal. Ezzel szemben manapság különleges tisztításokon és vegyi kezeléseken kell keresztülmennie, hogy ihatóvá váljon.
    -Valóban itták a Tisza vizét? – csodálkoztam tatám szavain, mert ha az újságban épp nem közlik, hogy fertőzött a víz, akkor fürödni megyünk. Ilyenkor anyutól mindig azt hallom, hogy ha víz kerül a számba, le ne nyeljem, ki tudja, mi van benne.
    Sajnos a civilizáció, a fejlődés tönkreteszi, megmérgezi környezetünk vizeit. Így a Tisza sem kivétel. A legkülönfélébb szennyező anyagokat engedik bele. Ezáltal élővilága súlyos károkat szenved, szerencsére sikerül mégis valamelyest újraélednie. Ami a legszörnyűbb, hogy ezek a dolgok nem csak a mi Tiszánkkal történnek, hanem az összes többi folyóval, tóval, tengerrel bolygónkon. Nem gondolunk arra, hogy mindez a nemtörődömség hová vezet! Mi, emberek tesszük tönkre a drága vizeket!
    Valóban el lehet gondolkodni azon, amit a tudósok jósolnak, hogy 20-30 év múlva nem a kőolajért, hanem a vízért fognak a háborúk dúlni.