XLVI. ZÖLD LEVÉL - 2004 ÁPRILIS

    Sajtóhírek szerint a Csendes-óceán, Kalifornia és a Hawaii-szigetek között Közép-Európa méretű, műanyag-hulladékból álló szemétszőnyeg úszik. A meghökkentő kiterjedésű, amerikai és japán eredetű környezetszennyezés azt jelzi: a hulladékkezelés a világ legfejlettebb térségeiben sem tekinthető megoldott problémának.
    Az ökológusok máris megfigyelték, hogy a tengeri madarak időnként tápláléknak nézik, és lenyelik a színes műanyagdarabokat, amibe könnyen bele is pusztulhatnak. A hárommillió tormányi, főleg háztartási szemétből álló hulladékot a szél és a tengeráramlatok sodorták az óceán közepére. Ott akár félezer évig is eltarthat, amíg az ibolyántúli sugárzás és az oxidáció a műanyagot molekuláira bontja.
    A kimustrált használati tárgyak a tengeri emlősök és a nagytestű halak emésztőrendszerébe is bekerülhetnek, bélelzáródást, mérgezést okozhatnak. A sörös- és üdítős-flakonok gyakran rászorulnak az élelmet kereső madarak szőrére, a csomagoláshoz használt fóliába, zsinegbe belegabalyodnak az állatok, a fémtárgyak meg maradandó sérüléseket okoznak.
    Sajnos, a hulladék hullámsírba temetése nálunk is mindennapos jelenség. Az adai Tisza-part végig tarkállik a kisodoródott szeméttől, a zsilipeket meg rendszeresen tisztítani kell a feltorlódott szeméttől. Az uszadék-fa mellett a palackok, az italos-dobozok és a műanyagzsákok jelentik a legnagyobb mennyiséget.
    A Duna partjain a leggyakoribb halászzsákmány a szárnyas betét meg a WC-papír guriga.
    A hulladék felelőtlen kihelyezését a legnagyobb befogadónak számító talaj is megsínyli, hisz a mi szemetünk száz százalékát lerakással ártalmatlanítják, ami ma jórészt elázást jelent.
    A talajba került szemét ugyanakkor csak a szemünk elől tűnik el. A papírnak 30 nap, a természetes anyagú szövetnek fél év, a fának öt-tíz év, az alumíniumdoboznak 100-500 év, egyes műanyagoknak egymillió esztendő kell a lebomláshoz, az üveg pedig - emberi számítással mérve - örök életű. Ráadásul a környezet számára a lebomlás is csak fél siker, hiszen a közben keletkező bomlástermékek - oxidok, fémsók, szerves vegyületek - legtöbbször veszélyesebbek a kiinduló anyagoknál.
    A víz körforgása révén a környezetbe kihelyezett hulladék méregtartalma a világtengerekben gyűlik össze. Ez nem csupán elméleti kockázat: Európában a legnagyobb vízgyűjtő területtel bíró Fekete-tenger vizének csak a legfelső rétegében van élet, a víz mélye és az iszap a felhalmozódott mérgek miatt halálzónának számít.
    Mint ismeretes, ide az egyik nagy beszállító éppen a mi Tiszánk!

Király János