| TORONYRA SZÁLLT ANGYALOK A Jézus Mennybemenetelének tiszteletére 1926. október 26-án felszentelt adai pravoszláv templom 1925-26-ban épült, és küllemében a koszovói Gračanica architektúráját, belsőleg pedig az oplenaci templom berendezését mintázza.
Freskói 1940-ben készültek és gazdagon aranyozottak. Ezért aranytemplomnak is nevezik. Művészi értékét növelik az ikonosztázon lévő és a korábbi templomból származó, eredeti Novak Radonić-festmények. Megtekintése a helybelieknek, de távolabbi vidékekről idelátogatóknak is felemelő érzést jelent. 
Nos, történt egy szép napon, hogy Josip Štefković, az adai Szentháromság katolikus templom káplánja elvezette a nála vendégeskedő testvérét, Nikolát és Vedran Jegić barátját, hogy bemutassa nekik ezt a szép építményt. Danilo Ninkov, a pravoszláv templom plébánosa és felesége szépen és örömmel fogadták őket, ám amíg a látnivalókban gyönyörködtek, madárkákat láttak röpködni a templomban és a kupolában. - A madárcsicsergést a templom nagyszerű akusztikája még fel is erősítette - mondja Josip atya. - Ez azonban nem minden. A verebek pihenőül egy történelmi értékű zászlót tartó rudat választottak, és onnan szemmel láthatólag, a templom kövezetére piszkítottak. Amikor ezt szóvá tettem Ninkov atyánál, azt válaszolta, hogy igen, tudják, de nem tehetnek semmit, mert a központi kupola rozettás ablakaiból két helyen hiányzik az üveg, és ott a madarak szabadon berepülhetnek. A lyukak olyan magasan vannak, hogy oda emberfia aligha mászhat fel! Öcsém erre azt mondta, ő nem ismer lehetetlent, és bizony fel is másznak oda, és meg is javítaná az ablakot! - Szavadon foglak! - mondta erre Danilo atya. A fiúk meg munkához láttak. A többit a rendkívül beszédes papfeleség mondta el:
- A három fiatalember csakhamar vissza is jött egy nagy alumínium létrával (nem tudom, hol szerezték) és Josip atya meg a testvére felmásztak a torony alsó szintjére, felhúzták a létrát, majd a kupola falának támasztották és Nikola onnan felmászott a begyébe. Lentről mi aggódva figyeltük, és arra kértük a Szentlelket, hogy vigyázzon rájuk, le ne essenek, mert az tragédia lett volna! - És képzeljék - folytatta a papné - mindkét ablakról méretet vettek, majd lemásztak, elmentek az üvegeshez, üveget vágattak, visszajöttek, és újra felmásztak a toronyra. Az üveglapokat a helyükre tették, és nagy megkönnyebbülésünkre és örömünkre le is jöttek épségben. 
A művelet sikerült. Azóta minden ablak zárva van. A templom fenséges kupolái alatt áhítatos csönd honol, az Ámós prófétáról elnevezett Szerb Pravoszláv Énekegylet 1863-as lobogója pedig méltóságteljesen, madaraktól mentesen ereszkedik alá tartórúdjáról, és hirdeti tovább az emlékezés múlhatatlanságát.
Danilo Ninkov atya meg rendszeresen vezeti a pravoszláv egyházközösség és a templom krónikáját, ahova pontosan bejegyezte a fenti, szívmelengető történetet is. Sőt, mi több, beragasztotta az eredményről készült fényképeket is.
Ezt a naplót rendszeresen ellenőrzi Stojan Bilić atya, becsei püspöki megbízott, a felettes becsei pravoszláv egyházi hatóság részéről, és sajátkezű aláírásával, az egyház körzet pecsétjével is hitelesítette. Elismeréssel nyugtázta a három katolikus fiatalember - köztük egy pap - ablakjavító akcióját a Jézus Mennybemenetele nevű, adai pravoszláv templom tornyán.
Király János |
