Hamis pénzutalványokkal szerzett másfél millió dinárt
A Svédországban dolgozó moholi vendégmunkást kilenc évre ítélte a bíróságú

    S. J. 42 éves moholi lakos, aki több évig ideiglenes munkán Svédországban tartózkodott – mint ahogyan a tegnapi tárgyaláson maga is mondta – nem akart senkit megkárosítani és a folyószámlájára befutott másfél millió új dinárt nem volt szándékában felvenni, csupán a svéd posta komputeres rendszerének megbízhatóságát akarta ellenőrizni. Hogyan is kezdődött S.J. kálváriája, amelynek a vége 9 év börtönbüntetés lett.
    -Tavaly a svéd újságok nagy teret szenteltek egy esetnek: két spanyol munkás a posta útján fedezetlen nemzetközi pénzutalványokat küldött Spanyolországba. A svéd újságok azt állították, hogy a számítógépes rendszerrel dolgozó postán ilyen nem fordulhat elő. Én csupán annyit akartam tudni, igazuk van-e. Elkészítettem a város postai bélyegzőjének hamisítványát, és a vele hitelesített utalványokat a postaládába juttattam. Soha sem hittem, hogy eljutnak Jugoszláviába. Amikor az idén februárban felhívtam a belgrádi bankot, tudatták velem, a pénzt már a nevemre írták. Ekkor megijedtem és hazautaztam, hogy tisztázzam az ügyet, de a belügyi titkárság behívatott, vizsgálatot indított ellenem – vallotta tegnap a bíróságon a vádlott.
    A vádirat szerint S.J. tavaly november 16-a és az idén január 15-e között a svédországi Lidingo városból összesen 93 pénzutalványt juttatott el a saját, valamint D.I és D.L. moholi lakosok folyószámlájára. Minden utalványon 4000 svéd koronát tüntetett fel. A belgrádi posta takarékpénztára, mivel az utalványokat rendben találta, átutalta a pénzt, összesen 372.000 svéd koronát, vagyis 1.547.496 dinárt címeztek devizaszálájára a belgrádi, ljubljanai és a vajdasági bankhoz. A jugoszláv posta Svédországból ezt a pénzt soha sem kapta meg, az utalványok hamisak voltak, tehát nem volt fedezetük.
    Az ügyész szerint elfogadhatatlan a vádlottnak az a védekezése, hogy nem volt szándékában jogtalan anyagi haszonra szert tenni. Arra, hogy tettét csalás szándékával követte el, utal az is, hogy két hónap alatt 93 utalványt küldött és másfél millió dinár a végösszeg. Az ügyész ennek megfelelő büntetést kért.
    A neves belgrádi védőügyvéd, Filo Filota szerint az eset nem minősíthető csalásnak, mivel a csalás bűnténye csak meghatározott összegig terjedhet. Itt nagyobb összegről van szó, ezért a vádlott cselekedetét közvagyon-fosztogatásnak kellene minősíteni. De a büntetőtörvénykönyv szerint fosztogatás bűnténye csak akkor áll fenn, ha az elkövetett cselekedet anyagi kárt idéz elő. S.J. nem vette fel, nem költötte el a pénzt, sőt a bankosztályok értelmében fel sem vehette volna, vagyis nem követte el és nem is követhette volna el a bűntényt, amellyel a vád terheli. A védőügyvéd enyhe büntetést kért.
    A Szabadkai Felsőbíróság ötös tanácsa Cs.B. elnökletével, miután megtárgyalta az esetet, helyt adott a vádnak, és csalás, hamisítás, valamint fosztogatás miatt S.J.-t kilencévi börtönbüntetésre ítélte.