ÁRNYAS OLDAL
Talán már több mint egy éve, hogy csatornázás miatt felverték a hotel sarkánál a parkba vezető átjáróig az aszfaltjárdát. A csatornázást elvégezték, be is betonozták annak helyét, de úgy, hogy 2-3 cm., néhol még mélyebb vályúszerűség alakult ki. Eső esetén megáll a víz benne, de különben is vigyázva kell átlépni rajta, mert nagyon könnyen orra bukhat az ember. Nincs illetékes, aki ezt rendbe hozná?
Nem különb a helyzet Mohol központjában sem, a JNH és a Tito Marsall utcák kereszteződésénél, pontosabban a plébániahivatal sarkánál. Itt aztán tényleg észnél kell lenni, ha bukás vagy bokaficamodás nélkül szeretnénk átjutni azon a 20-30 méteres szakaszon, ahol a járdalapok már majdnem merőlegesen állnak ki a földből. Több kommentárt nem is fűznék hozzá, beszéljenek a képek – no meg az illetékesek, ha a polgár megkérdezi őket, miért is van ez így?
Fölöttébb értelemzavaró tábla hirdeti az ügyfélszolgálati iroda bejárata melletti falon az iroda építtetőjének megnevezését. A magyar szövegben többek között ez áll: … Vajdaság Autonóm Végrehajtó Tanácsának…” Helyesen pedig így hangzik: …”Vajdaság Autonóm Tartomány Végrehajtó Tanácsának…” Egyértelmű, hogy hiányzik a Tartomány szó. Az iroda e nélkül ugyan működik, méghozzá sikeresen, de a járókelők megmosolyogják ezt a több mint egy éve ott álló hibás táblát. Az illetékeseknek ez így is megfelel?
A Moholi Helyi Közösség falán a következő tábla hívja magára a figyelmet. Az egyedüli szépséghiba, hogy már jó pár hónapja nincs doboz a tábla alatt, valakinek úgy látszik nagyon kellett és leszerelte. Az észrevételeket, javaslatokat, ha be akarnánk dobni, a semmibe hullanának!
„… A mit raktak délig, leomlott estére / A mit raktak estig, leomlott röggelre…” Ismerős ugye az idézet, Déva váráról van szó a székely népballadában. Egy másik olvasatban ezt mondhatnánk: alig hogy elkészült, máris tönkretették – ez pedig a moholi kis Törpevárra vonatkozik. Valóban, alig hogy elkészültek vele, egy hétnek utána színre léptek a vandálok, és szétverték a vár udvarán, kövek közé betonba ágyazott a hét kis törpét, még nyomuk is alig maradt. Az biztos, hogy nem az ovisok tették ezt, hisz oly nagy örömmel és csodálattal látogatták a rendkívül sikeresen felújított Törpevárat. Úgy látszik, néhányunkban még mindig él a vad ösztön, a törni, zúzni akarás, amit vandalizmusnak nevezünk.
Vastag János
