RUMBA…,  SZAMBA…,
CHA-CHA-CHA…
Nincs olyan ember, akit ne hozna lázba a tánc.
„ Mese” egy kishölgyről, aki nap mint nap átéli ezt az érzést.

    Juhász Zsófia, a most tizenhárom éves, hetedikes kislány ötéves korától lett táncos, s aztán az elkövetkező nyolc év alatt igen szép karriert futott be. Dióhéjban így lehetne összefoglalni annak apropóját, ami miatt felkerestem ezt a kis hölgyet… de még nincs vége. Nézzük, miből lesz a cserebogár!
    Zsófi, e pár év alatt számos versenyen, többek között nemzetközi szintűn is részt vett, ahol igen méltányos díjakkal, elismerésekkel jutalmazták. De kérdezzük meg őt, hiszen beszélgetésünk alkalmával láttam rajta, alig várja, hogy szóhoz jusson.

    - Adán kezdtem pályafutásom, azt hiszem nem mondok ismeretlen nevet, Orovec Béla tánctanár vezetésével öt éves koromban kezdtem polkázni, kacsatáncolni. 2006-tól Zentára a Flamenco táncklubhoz kerültem, ahol korosztályommal, hat párossal Horváth Kátai Péter tanár úrral gyakoroltuk a táncművészet titkait. Sokat peregtünk és még ebben az évben, párommal Zsilik Eduárddal minősítő versenyre is indultunk.
    Ez a kislány olyan értelmesen beszélget velem, de bizony  beszélgetésünk folyamán többször találkozom olyan kifejezésekkel, ami számomra  ismeretlen. Ezen sem esünk kétségbe, Zsófi feláll és még meg is mutatja, hogy egy- egy kifejezés mit jelent, majd ott folytatja a társalgást, ahol abbahagytuk.
    - Ezen a minősítő versenyen amit Topolyán tartottak, és Szerbia minden részéről voltak versenyzők, tizennyolc párosból mi a második helyen szerepeltünk. Ezt követően, magam sem tudnám felsorolni, hogy hány minősítő és egyéb versenyen szerepeltünk Belgrádban, Krusevácon, Versecen, Szabadkán, Pozsarevácon , Kraljevón, talán nem hagytam ki semmit, de nem is az a lényeg, hanem az, hogy mindig eredménnyel tértünk haza, legyen az standard, vagy latin amerikai tánc, érmék sorozata, különböző ajándékok és jutalmak, hát ez tartja bennem a lendületet , én igazán így érzem jól magam a bőrömben. - meséli nekem Zsófi, az egyébként lélekben magabiztos, céltudatos kislány.
    - 2008-ban, vagyis az év elején Eduval, a párommal átkerültünk a topolyai Tangó Táncklub tagságába, ahol Holló Nagy Zoltán tanár úr foglalkozik velünk, hetente többször is, na meg az  adaiakat sem hagytam cserbe itt is táncolok a New Ada Dance klubban. Természetesen a sok munkának most sem maradt el az eredménye, hiszen az idén Szabadkán részt vettünk egy nemzetközi versenyen is. Nagy kihívás volt, hiszen tíz ország képviseltette magát Magyarország, Románia, Csehország, Szlovénia stb. A verseny három napos volt és nemzetközi bírálóbizottság előtt léptünk fel, hál Istennek, mi itt sem vallottunk szégyent: a standard táncoknál második helyezést a latin- amerikai táncoknál pedig harmadik helyezést értünk el. A bírák pontoztak bennünket és bekerültünk az ifjú fiatal (junior I.) – B kategóriába.

    El kell mondanom, hogy a standard táncok, az angol keringő, a tangó, a slow fox és a bécsi keringő állnak a szívemhez közel, imádom a szép csillogó ruhákat, a cipőt és természetesen élvezem, amikor csinosan a közönség elé állhatok.
    - Nem vagy lámpalázas?
    - Dehogy, igyekszem szemkontaktust kialakítani a közönséggel és élvezem, ha rám mosolyognak az emberek, az ad erőt ha látom, hogy tetszik amit csinálok és akkor már érzem a siker ízét.
    - Feltételezem,  sokat dolgozol a sikereidért, de mégis, időben hogy érkezel mindenhol eleget tenni? Hiszen hetedikes vagy, sokat kell tanulni, esetleg valamilyen szakcsoport, zeneiskola, hittan….
    - Gyerekkorom óta örökmozgó vagyok, ja, és nem szabad elfelejteni, mi akik versenyeken táncolunk mi egyben sportolunk is, ehhez pedig óriási önfegyelemre, állóképességre és kitartásra van szükség, ezt is megtanuljuk. Ezt kamatoztatom az élet más területén is.  Nem dicsekszem, eddig még az iskolában is megálltam a helyem, kitűnő tanuló vagyok és feltett szándékom, hogy az is maradjak, tehát továbbra is szorgalmasan tanulok. Sajnos csoportokra és zeneiskolába időszűke miatt nem tudok járni, de a hittanórákat nem szoktam elmulasztani. Szeretek barátkozni, röplabdázni és természetesen amikor időm engedi olvasok.
    - Milyen könyvet olvastál utoljára ? – kérdezem
    - Fiúk kizárva. – válaszol huncut mosollyal és látva meglepettségemet mindjárt hozzá is teszi, - természetesen  ez csak egy cím, nálam azért nincsenek kizárva, csak még nem az első helyen vannak.
    - Gondolkodtál már azon, hogy mi leszel ha nagy leszel ?
    - Igen, táncolok ! – válaszol magát meg nem hazudtoló határozottsággal – Professzionális szinten szeretnék a tánccal foglalkozni, amíg erőm és fizikumom adja művelem, majd oktatom és végül beülök a bírák sorába. Ilyen terveim vannak, remélem munkámat szüleim, tanáraim és barátaim segítségével majd siker koronázza.
    Hogy majd egyszer Juhász Zsófia táncol-e a világversenyeken is, az még a jövő titka. Kívánunk neki sok sikert és kitartást!
    Lehet hogy én most egy világbajnok versenytáncossal beszélgettem?

Sáfrány Ágnes