Vízellátás a településeken

Bolygónk felszínén és az alatta lévő mélyebb szinteken is sok víz van, de csak kevés az, amely iható is. Sőt lassan vízhiányban szenvedünk, ez nem jó hír az emberiségnek, mivel az ivóvízre nagy szüksége van szervezetünknek. A hiánynak elsősorban mi magunk vagyunk az okozói, hiszen felelőtlenül viszonyulunk hozzá. Pedig a vízre nagyon vigyázni kellene, és meg is kellene becsülni.

A csoportok hulladékból készítettek játékokat

    Az adai önkormányzat a község egész területére vonatkozóan az adai Standard Kommunális Közvállalatot bízta meg a vízellátás szavatolásával. A vállalat korábban csak Adán és Moholon végezte ezeket a teendőket, mostantól viszont már Törökfalun, Völgyparton és Valkaisoron is. Ezeken a településeken az eddigiekben a helyi közösség gondoskodott a lakosság vízellátásáról, miután mindhárom településen új kutakat fúrtak és építettek. A Köztársasági Kommunális Felügyelőség két évvel ezelőtt már felszólítást adott arra vonatkozóan, hogy a vízellátást az egész község területén egyesíteni kell, majd az idén ezt megismételte . Milan Popov, a kommunális közvállalat igazgatója és Berec Béla október utolsó hetében lakossági fórum keretében ismertették a három település lakosaival az újdonságokat, kiemelve, a továbbiakban a közvállalat végzi majd a vízellátást, ami a helyi közösségnek könnyítést, a vállalatnak viszont több munkát és nagyobb felelősséget jelent, valamint arra is, hogy a vonatkozó jogszabályok értelmében az elfogyasztott vízért mindenütt egységes árat kell fizettetni. Ennek értelmében egy köbméter vízért ezeken a településeken is 35 dinárt kell majd fizetni, ami újév után 40,70 dinárra emelkedik. A jelenlévők meghallgatták az elmondottakat, és kissé méltatlankodva ugyan, de elfogadták a fennálló helyzetet.

Az iskolás diákok számára szervezett vetélkedő igen jó hangulatban zajlott le

    A Százszorszép ME épületében október 23-án, a délutáni órákban nem mindennapi magyarórára került sor. Török Ferenc és neje, Klárika támogatásával a Cseh Károly Általános Iskola felső tagozatos diákjai élménydús magyarórán vettek részt, amelyet Raffai Klára magyartanárnő és Morvai Nagybali Tamara, az adai Szarvas Gábor Könyvtár könyvtárosa vetélkedő jelleggel bonyolítottak le. Öt öttagú csapat mérkőzött meg egymással, és a csapatok tagjainak előre el kellett olvasniuk Szemerédi Fanny Nem hiszem el! című könyvét, és ennek kapcsán különféle feladatokat is meg kellett oldaniuk. A vetélkedő már napokkal korábban megkezdődött, mivel egyes feladatokat már akkor el kellett kezdeniük a résztvevőknek. Az egyik ilyen feladat az volt, hogy fedőlapot kellett készíteniük a könyvhöz, emellett le kellett rajzolniuk egy történetet, valamint egy olyan hulladékból készült játékot is ki kellett alakítaniuk, amely a könyvben is megtalálható. Mindezekből kiállítás nyílt, ezt bárki megtekinthette. A csapatoknak továbbá az is feladatuk volt , hogy egy számukra kedves részt eljátsszanak. Mindemellett azonban olyan feladatok is voltak, amelyeket a csapatok nem tudtak előre. A verseny során a csapatoknak a kivetítőn feltett kérdésekre kellett válaszolniuk, a helyes válasz esetén értékes pontokhoz juthattak. A vetélkedő igazán izgalmasra sikeredett, hiszen a feltett kérdésekre mind az öt csapat igen ügyesen válaszolt, a közönség közt helyet foglalók pedig lelkesen buzdították osztálytársaikat. A legtöbb pontot a nyolcadikosok Csak négyen nevű csapata gyűjtötte. A második helyen a hetedikesek, a harmadikon a hatodikosok, a két negyediken pedig az ötödikesek két csapata végzett. A hab a tortán az volt, hogy a vetélkedőn a könyv szerzője, Szemerédi Fanny is jelen volt, szülei és magyartanárnője is elkísérték. Fanny feladata volt, hogy a csapatoknak kiossza a megérdemelt ajándékukat. A vetélkedő zárásaként a szervezők szendviccsel és üdítővel vendégelték meg a résztvevőket. A nem mindennapi magyarórának nagy sikere volt a diákok körében. A vetélkedő célja az volt, hogy a diákok figyelmesen elolvassák a könyvet, és ügyesen vissza tudjanak emlékezni egyes részleteire, és ez sikeresen meg is valósult.

A rajzok is igen jól sikerültek

    Mindenszentek és halottak napján a kicsi temető, amelyben szeretteink nyugodnak, igazán széppé varázsolódott a virágoktól és a pislákoló mécsesektől, ezek estére mutatták meg valódi különlegességüket. Az őszi időszaknak ez az ünnepe kissé kivonja az embereket a mindennapi munkából, és némiképp a múlt, illetve a jövő felé irányítja őket. A körülöttünk levő táj pedig lassan felveszi télies köntösét. Messzire el lehet látni a határban, még zúgnak a munkagépek, a települések csendjét pedig a motorfűrész hangja töri meg. A természeten kívül lassan az emberek is készülődnek a télre, amely már itt kopog az ajtónkon.