Teológiai gondolatok
Húsvét világossága

    „Most felmegyünk Jeruzsálembe, és az emberfián beteljesedik mindaz, amit a próféták megírtak.” (Lk 18, 31)
    Elviselhetetlen lenne a világ szeretet nélkül. A baj abban van, hogy a mi emberi szeretetünk válogat: mi csak azt szeretjük, akit, amit érdekünk szeretni. Isten és az ő szeretete egészen más. Ez a szeretet időálló, nem személyválogató. Isten szeretete örök. Isten maga a szeretet. Ez az isteni szeretet indítja meg Jézust Jeruzsálembe, kivégzésének színterére. A kereszt felé – a szeretet útján.
    Az ember számára érthetetlen a jézusi szenvedés és halál. Pedig, ha megértjük, felfogjuk az igazi, isteni szeretet nagyságát, akkor világos lesz előttünk Jézus értünk vállalt szenvedése, agóniája. Ő ugyanis az ember iránti mérhetetlen szeretetéből meg akarta tapasztalni az emberi lét teljes kiszolgáltatottságát, vállalni akarta az emberi sors teljességét. Talán ez érteti meg legjobban velünk Isten irántunk érzett szeretetét is. Jézus kereszthalála rámutat, hogy Isten nem keresztre feszítő Atya. A kereszten ugyanis Isten (is) „haldoklott”. Pont ez az isteni tett mutat rá az Ő irántunk érzett, mérhetetlen nagy szeretetéről. Isten ugyanis vállalja a velünk és értünk való szenvedést.
    Nagypéntek eseményével, Jézus kereszthalálával bekövetkezett, beteljesedett az, ami Isten terve volt a mi üdvösségünkért. Kellett az áldozat. Az, amire mi emberek képtelenek vagyunk. Ez a krisztusi áldozat nem kényszercselekedet Jézus részéről, nem az atyai parancs végrehajtása, hanem az isteni szeretet jele. Krisztust nem a szögek, hanem a szeretet tartja a kereszten. A jézusi tett következtében a keresztről a bűnbocsánat árad felénk. A megtört és újjá éledt remény. A feltámadás reménye.
    Krisztus vasárnapi feltámadása Isten erejéből történik. Addig, amíg a péntek az ember műve, a vasárnap Istené. Jézus húsvétvasárnapi feltámadása mindent felülír. Hiába nem hiszünk a feltámadásban, hiába istenítjük a halált, Isten bebizonyította, hogy akarata, szeretete az ember iránt mindent legyőz. Szent Pált idézve mondhatjuk: „Halál, hol a te győzelmed?” (1 Kor 15)
    Nagypénteket már beragyogja Húsvét öröme, világossága. Krisztus élete, halála és feltámadása üdvösséget hoz. Gyógyító erőt, mely átalakítja az embert. Ahogy Jézus apostolait, úgy minket is. Ez lesz a forrása Isten közelebbi megismerésének, megértésének.
    Mi is voltunk – az apostolokhoz hasonlóan – szanaszét menekülő tanítványok, de a feltámadt Krisztus által erősek lettünk. Az Ő kegyelmének működése lehetővé teszi számunkra, hogy egész életünket feltárjuk előtte, hogy akaratát követve éljünk. Jézus, aki Isten erejéből Húsvét vasárnapján átlépett az élet teljességébe, megadja nekünk is, hogy eljussunk a feltámadásra.
Urunk, Jézus Krisztus! Átölelő szereteteddel adj nekünk tartalmas húsvéti készülődést! Add, hogy nagyböjt minden áldozata közelebb vigyen bennünket Istenhez, és feltámadásodnak hittel való megvallásához! Engedd, hogy a Benned eljött szeretettel forduljunk Istenhez és embertársainkhoz!