Tavaszi boldogságkeresés

    A boldogság ott kezdődik, amikor azt csinálsz, amit akarsz, és nem azt, amit mások mondanak, fogalmazott egyszer nagy bölcsen az egyik kedves ismerősöm, akinek szavai mind a mai napig ott csengenek a fülemben mindannyiszor, amikor mások valami olyasmire próbálnak rávenni, amiről úgy gondolom, távol áll tőlem és attól az értékrendtől, amelyet gyermekkorom óta építgetek, és amelyre ma is büszke vagyok.
    A boldogság mindannyiunk alapvető célja, sőt, talán azt is mondhatnánk, a lételemünk, ezért is volt örömteli, amikor az ENSZ közgyűlése 2012-ben március 20-át a boldogság nemzetközi világnapjává nyilvánította. Az akkori nyilatkozatok szerint a világnapot azért tették március 20-ára, mert az ilyentájt előforduló tavaszi napéjegyenlőség univerzális jelenségként éppen az egyensúlyt hivatott jelképezni.
    A boldogság nemzetközi napja alkalmából évről évre tanulmány készül arról, mennyire érzik magukat boldognak a különböző országok lakói. Az idei listát Norvégia vezeti annak ellenére, hogy a gazdaságában kulcsszerepet betöltő olaj ára az utóbbi időben igen kedvezőtlenül alakult. Norvégia a tavalyi negyedik helyről ugrott fel a lista csúcsára. A korábbi listavezető, Dánia a második helyre szorult vissza, a harmadik, a negyedik és az ötödik helyen pedig Izland, Svájc és Finnország szerepel. Meik Wiking, a koppenhágai boldogságkutató intézet vezetője az egyik nyilatkozatában úgy fogalmazott, a skandináv országok kiugró eredménye egyebek mellett annak köszönhető, hogy arrafelé működik a közösségi érzés, valamint az abban való egyetértés, hogy mi az, ami jó a közösségnek.
     Az elemzések szerint az elmúlt tíz év alatt Venezuela esett vissza a leginkább, míg Nicaragua és Litvánia helyezése emelkedett a legtöbbet. Az Egyesült Államok, amely tavaly a 13. helyen állt, idén a 14. helyre csúszott vissza. Szerbia jelenleg a 73., ami viszonylag jó eredménynek számít a tavalyi 86. helyhez képest, ugyanakkor Magyarország helyezése is javult, hiszen idén a 75. helyen szerepel a listán, tavaly viszont a 91. helyen végzett a felmérésben. Ami a környező országokkal való összehasonlítást illeti, boldogabbak vagyunk a 77. Horvátországnál, a 78. Koszovónál, a 83. Montenegrónál, a 90. Bosznia-Hercegovinánál, a 92. Macedóniánál, a 105. Bulgáriánál és a 109. Albániánál, de boldogtalanabbak, mint a románok, akik az 57. helyre kerültek, illetve a szlovénok, akik a 62. helyen végeztek.
    John Helliwell, a kanadai British Columbia-i Egyetem közgazdásza, a tanulmány vezető szerzője kifejtette, annak ellenére, hogy valamennyi pénzre nyilvánvalóan szükség van a boldogsághoz, egy bizonyos küszöb felett a több pénz korántsem jár több boldogsággal. „Az, hogy az ember azt csinálhatja, amit szeret, sokkal fontosabb, mint ahogyan azt a politikusok gondolnák” – hangsúlyozta Helliwell, aki saját boldogságát 9-esre értékelte a tízes skálán.
    Azt, hogy a mi esetünkben ez a 9-es érték reális lehet-e vagy sem, nehéz lenne egyértelműen meghatározni. De ha egy pillanatra magunkba szállunk, és elgondolkodunk azon, mennyire taksáljuk a boldogságunkat, talán mi magunk is tehetünk egy lépést annak irányába, hogy megtanuljuk értékelni a boldogságunkat, megtanuljunk örülni annak, ami megadatott számunkra, és ne folyton azok után a dolgok után sóvárogjunk, amelyek nem állnak rendelkezésünkre. A szakemberek szerint ugyanis a boldogság ellentéte, a pesszimizmus a negatív gondolkodás állandósulása vagy megszilárdulása, tulajdonképpen nem hirtelen változás eredménye, hanem egy logikusan követhető, konzekvens negatív gondolkodási stílus következménye. Mindez tulajdonképpen örömtelinek is tekinthető, hiszen ha ismerjük annak az útját, miként kerültünk a pesszimizmus csapdájába, akkor talán a visszaút, azaz az optimizmus elérése, illetve ezáltal a saját boldogságunk keresésének és megtalálásának az útja is egyszerűbbé válhat számunkra. Mindennek a gyökerei ugyanis bennünk rejlenek, ott, legbelül, így hát elsősorban nekünk kell tennünk azért, hogy ezek a gyökerek szárba szökkenhessenek és kivirágozhassanak, amire talán keresve sem találhatnánk kiválóbb alkalmat a tavasz kezdeténél.

Máriás Endre