167.Zöld levél
Sztevia,
cukor az ablakpárkányon

    A Stevia rebaudiana, magyarul jázminpakóca, németül Süßkraut, Süßblatt, Honigkraut,  angolul sweetleaf, sweet leaf, sugarlea f egy Paraguay-ban és Brazilia déli részén őshonos növény, a ma ismert legerősebb édesítőszer. Ízhatása a cukorénál 300-szor erősebb. A világ különböző részein ételek és italok édesítésére használják és főzésre is alkalmas, mert a hatóanyaga nem bomlik le a melegítéstől. Fogyasztása esetén nem jelentkezik fogszuvasodás. Egyes tüneteket, mint amilyen az elhízás, a cukorbe-tegség, az allergia, az érelmeszesedés, vagy a magas vérnyomás, előnyösen befolyásolhat. A cukorbetegek számára is használható. Meggátolja sok káros baktérium és vírus szaporodását, így jól alkalmazható megfázás, influenza és szájfertőzés ellen. A Coca-Cola és a PepsiCo már a piacra is dobta szteviatertalmú termékeit.
    A 16. században a spanyol hódítók figyeltek fel erre a csodálatos tulajdonságokkal rendelkező növényre, de 1889-ig kellett várni, mire Moises Santiago Bertoni olasz természettudós és Rebaudi paraguay-i kémikus az első komolyabb tudományos vizsgálatokat elvégezték. Bár a növény ekkor már régóta ismert volt, a "felfedezését" így az ő nevükhöz kötik. Bertoni és Rebaudi kutatásai kimutatták, hogy a sztevia hatóanyaga 300-szor édesebb a cukornál, Bertoni feljegyzéseiben így ír erről: "Levelének akármilyen kis darabkáját szánkba véve elcsodálkozunk, hogy milyen különös és extrém édességet rejt magában. Egy darabka levél, alig néhány négyzetmilliméter nagyságú, képes akár egy óráig is édesen tartani szánk ízét; 1-2 kis levél képes egy erős kávét vagy teát megédesíteni”.
    Míg 1900-ig a sztevia csak vadon nőtt és a fogyasztása csak azokra a bennszülöttekre korlátozódott, akik közvetlenül a természetes élőhelyén jutottak hozzá, addig az 1900-as évektől fokozatosan beindult a nővény mezőgazdasági termesztése is. Így a sztevia egyre szélesebb körben vált elérhetővé. Az ültetvényeinek száma ugrásszerű növekedésnek indult és fogyasztása Latin-Amerika-szerte általánossá vált. Nem kellett sok idő, hogy a világ minden táján felfigyeljenek erre az érdekes édes levelű növényre.
    Mára a sztevia világszerte elterjedtté vált, az USA-ban, Kanadában, Kínában, Malaysiában, Izraelben, Európa számos országában (Franciaország, Németország, Svájc, Hollandia, Magyarország stb.) termesztik és fogyasztják. Sőt, mi több, Adán is megjelent belőle több palánta, ám a kísérletező hobbikertész (bár igen jól ismerem) még nem hajlandó „felfedni” magát. Ő sztevia-palántát szerzett Magyarországról és először virágcserépbe, idén pedig a kertbe is kiültette. Fagyérzékeny, de a kártevőket a többi növénytől is távol tartja. Elmondta, hogy amikor a növény eléri a 20-25 cm magasságot elkezdhető a friss levelek és hajtások szedése. A leszedett levél felhasználható frissen is, de ha a növény gyorsabban növekszik, mint ahogy felhasználják, megszárítják őket, és így, vagy porrá őrölve üvegbe teszik. Ezáltal nem vész kárba a finom édes cukorpótló, ráadásul a szárított levél sokkal édesebb, mint a frissen szedett, hisz annak még jelentős a víztartalma is.  Az Európai Unióban a szteviából kivont szteviol-glikozidokat az élelmiszeripar 2011. december 2-a óta legálisan is felhasználhatja édesítőszerként.

Király János