AMI KÉSIK AZ NEM MÚLIK!

    Így szól a mondás, amellyel a mindennapi életben szembesülünk, találkozunk vele, sőt mi több bele is botlunk. A végén, amikor elmúlik az a bizonyos valami, esemény vagy esetleg dolog, akkor vagy megkönnybbülünk, vagy hordjuk a terhet, amely ránk mérettetett. Ez esetben vidékünkön csupa jó eseményre emlékezhetünk vissza, melyek, igaz egy kissé késve, de megvalósultak. Igaz, az időjárás az, ami most a legnagyobb tényező, ami sok mindenben halasztgatja a szabadég alatti (föld)esztergályosok munkáját, de hát a csapadékra meg nagyonvágyik a termőföld.

Öröm a kapott ajándékokért

Kézműves foglalkozás a gyerekeknek

    Második nekifutásnak sikeresen megvalósult az önzetlen segítségnyújtás Völgyparton, az általános iskola udvarában, a játszótér felújítására. Az adai Pünkösdi Egyházi Gyülekezet szervezésével július 18-án és 19-én Németországból két mikrobusszal hittestvérek érkeztek. Az elmúlt évben már jártak a mi kis településünkön ezzel a szándékkal, csak akkor nem sikerült a tervet megvalósítani. Az idén ez megvalósult! Az első napon a helybeli gyerekekkel találkoztak. Szappanból különféle ábrákat készítettek, gyöngyöt fűztek, valamint ajándék dobozkákat készítettek a gyerekekkel. Pantomim játékokat adtak elő A gazdag és a szolgálói meséről, melynek üzenete: az igaz út és a becsületesség az, ami a legfontosabb az emberi életben. A délelőtti foglalkozást befejezve a gyerekek hazavihették az elkészített tárgyakat, de még egy kis ajándékcsomagot is, amit hoztak számukra a messziről jött vendégek. A délutáni órákban még focimeccsre is sor került a helybeli fiatalok és a vendégek között. A vendégek diadalmasan győztek ezen a focitalálkozón. Mindkét nap a játszótér felújítása folyamato-san zajlódott, mivel már nagyon hiányosak és balesetveszélyesek voltak a játékszerek.
    Végül is egy nagyon szép játszótért sikerült varázsolni, aminek a gyerekek örülnek a legjobban. A helybeli szülők finomságokat készítettek, amivel az önzetlen segítőket vendégelték meg. A gyerekek számára nagy öröm volt ez a nap, de különösen emlékezetükben van az, hogy egy néger fiatal is volt a vendégek között, aki ráadásul még a csukáját is az egyik helybeli, focizó fiatalnak ajándékozta.

A játszótér felújítása Völgyparton

    A Valkai soron az idén az adai községi rendezvénysorozat keretében július 5-én tartották meg az aratóünnepséget. Az aratóversenyen tíz csapat mérte össze tudását, ügyességét és erejét. Hagyományos öltözetben, ide illő reggelivel jelentek meg, valamint az elkészített kötelekkel, amelyek búzaszalmából készültek. Volt, aki megmutatta a kasza kikalapácsolását és megfenését mielőtt az aratáshoz, azaz a nagy munkához kezdett volna. Suhant a kasza, estek a kalászok, minek utána a marokszedők görnyedezve szedték össze a kévének valót, amit a kévekötő összekötött, s keresztekbe rakta a termést. A szűri minden mozdulatot árgus szemmel figyelt s pontozott. Végülis három első helyezett lett: az adai Mezei csokor, a törökfalusi Nagyúti szállások és a Bogyiszló csapata azonos pontszámot ért el. A második helyet a zentai csapatok, az Aranykalász és Mezei virág osztották. Hát, a zsűri döntése alapján harmadik helyezett most nem lett!
    A déli órákban Szentmisére került sor, amit az adai segédlelkész mutatott be közösen a jelenlévőkkel, Istennek adva hálát az idei termésért. A délutáni program az ebéddel, s majd a díjak kiosztásával múlt el, valamint vetélkedőre is sor került a résztvevők között. Az esteli program már, szokás szerint, szalonna és kolbászsütéssel múlott, azaz kora reggelig tartott a mulatság. Július 6-án Völgyparton, a délutáni órákban megtartott Szentmisén három gyermek részesült az elsőáldozás Szentségében. Ft. Kormos Zoltán plébános mutatta be az ünnepi Szentmisét a gyerekek, szülők, rokonok és a helybeli hívekkel együtt. Egy kislány és két kisfiú vehette magához az Oltáriszentséget, s lettek teljesebb részesei az utolsó vacsora megemlékezésének, amit maga Jézus hagyott meg az apostoloknak, hogy az Ő emlékezetére cselekedjék. A Szentmise befejeztével családi körben folytatódott e szép ünnep, amelyen az elsőáldozók voltak a középpontban.

Molnár József