Címoldalunkhoz
BŐVÍTI HATÁRAIT A MIRK

Akkora már a MIRK, mint ez a római képeslapokból
álló harmonika-nyomtatvány

    Az idén június 27-étől július 4-éig Adán, a Cseh Károly Általános Iskola termeiben tartották meg a 44. MIRK-et (nemzetközi kézimunka és gyűjtemény-kiállítás), amelynek házigazdája és szervezője az adai I. Helyi Közösség Hagyományápoló Csoportja és a Szerbiai Gyűjtők Egyesületeinek Szövetsége volt, Tóth Piroska és Bada István vezetésével. Mondanom se kell, hogy a szervezők óriási munkát végeztek, hisz a végén kétezres kiállítói számot és többezres kiállított kézimunkát, tárgyat emlegettek!
 Az idei rendezvényt úgy időzítették, hogy az Ada-napi ünnepségek idejére essen, növelve ezzel községünk hírnevét, annál is inkább, mert története során most ez már a negyedik adai MIRK! A mostani rendezvény legfőbb tanúsága ismét a magasszíntű, művészi kézimunkák, alkotások és gyűjtemények létjogosultsága és terjedése a polgári középrétegben, azaz a legszélesebb népi rétegben, amelyik régen is, most is a népi kultúra hordozójának számít! Ha ilyen szemmel nézzük a MIRK-et, a szegénységünk ellenére sincs ok az aggodalomra, mert ez a seregszemle is bizonyította, hogy népünk tehetsége és alkotókedve körül nincs semmi baj!
    Az Ada községbeli kiállítók az iskola tornatermében, a vidéki és a külföldi kiállítók a földszinti és az emeleti tantermekben mutatták be gyűjteményeiket, alkotásaikat, amiket speciális bizottságok, szakzsűrik értékeltek és osztályoztak.
    A rendezvény megnyitóját június 27-én, pénteken tartották és ezen az adai és a moholi előadók mellett fellépett Krizsán Szabrina diáklány is, aki a moholi Novak Radonić szerb népzenei együttes népdal előadása, Klima Döniz ének- és Bognár Odett tamburaszáma mellett a debreceni Mosolyvirág Nagycsaládos Egyesület Életmese pályázatán 3. díjas, A mama mesél című fogalmazását olvasta fel nagy sikerrel.
    Magát a 44. MIRK-et Urbán Mónika, Ada község elnökhelyettese méltatta és nyitotta meg, majd a helybeli és a vidéki kiállítók, látogatók egy hétre birtokukba vették a gazdag kiállítási termeket.

    Egy technikás bokszoló,
    az 1972-es müncheni olimpia aranyérmes magyar ökölvívója, Gedó György volt a 44. MIRK egyik díszvendége, aki két napig állt a látogatók rendelkezésére. Elhozta és bemutatta olimpiai emlékeit, sőt későbbi kitüntetését, a Magyar Olimpiai Szövetség által neki adományozott Arany Olimpiai Emlékérmét. Személyében egy rendkívül barátságos, intelligens, kedves olimpiai bajnokot ismertünk meg és a vele készített interjút valószínűleg a következő számunkban tesszük közzé.

    Szlavóniai csipkék
    és maguk a csipkekészítő sikireváci asszonyok a megnyitón hívták fel magukra a figyelmet. Ők a rendezvény második díszvendégei voltak és csipkéikkel „roskadásig” megrakott asztal mögül mosolyogva mesélték a szlavóniai csipkék készítésének fortélyait, vezetőjük, Mato Galović pedig elmondta, hogy korábban nem tulajdonítottak nagy jelentőséget a gazdag hagyományokkal bíró csipkekészítésnek, de amióta elhagyták a Đakovo közelében fekvő Sikirevac határait, a csipkék megkezdték hódító útjukat Horvátország határain belül, és kívül is. Ada rendkívüli benyomást tett rájuk és kellemesen meglepődtek azon is, hogy nálunk magyarokra találtak!

    Marija Koviljac

    nem hivatalosan csak nekem volt díszvendég, mert a Zlatne ruke Novog Sada (Újvidék Arany Kezei) csoport kiállítási termében ülve szapora öltésekkel hímezett egy szépnek induló kézimunkát. Mellette rajz, a hímzés mustrájával, fonál, gombolyag, kisolló, kezében a sifondarab, a tű, ujján a gyűszű – így készült a leendő kézimunka. Érdeklődésemre elmondta, hogy nem tudja üresen múlatni az időt, hanem hímez és a mellette levő ábra mutatja, milyen lesz a korlátnak dűlő, uszkár kutyáját pórázon tartó, faliképnek is beillő pirosruhás nő hasonmása. Barátnője, vagy csoporttársa pedig hosszasan, magyarul ismertette velem a falon függő, bosnyákmintás tablettokat és a koszovói motívumokkal hímzett terítőket. És tényleg, jobban megnézve ezek a minták más tájak üde motívumait hozták az adai iskola tantermének, - most kiállítási galériájának falára!

    Szerb motívumokkal
    készült kézimunkák díszlettek egy másik tanterem falán. Ezek egyenesen Nišből kerültek ide és a bemutatásukra fölutazott egyik hölgy, Dragica, lelkesen mesélte, hogy ebben az ínséges időkben is nagy kedvvel jöttek Adára, elhozni népi művészeti tárgyaik legjavát.

    - Polgármesterünk egy kultúraszerető, művészetkedvelő ember és ő is mondta nekünk, csak menjetek, majd mi előteremtjük az útiköltséget. Csak menjetek és vigyétek el jó hírünket a kézimunkáitokkal! De hívjátok is meg hozzánk házigazdáitokat, hogy alkalomadtán jöjjenek el Nišbe, hadd mélyüljön el a barátság Észak és Dél között, a kézimunkázó emberek között, mert azok csak jó emberek lehetnek!
    Ezt mondta nekem Dragica, miközben mutogatta a szerb népművészet hagyományos motívumait, nagyanyáik sifonérjából elővett, eredeti esküvői ruhákat. Én csak ámultam és dicsértem az eszemet, hogy megszólítottam ezt a hölgyet, a regényes, történelmileg egészen a római korba visszanyúló Naïssus illusztris polgárát, aki elhoza Dél üzenetét a MIRK-re, Adára.

    Kötött blúzok, blézerek
    szorgos horgolója Magda, az adai oszlopos kézimunka-kiállító, akit a megnyitón A mama mesél című fogalmazása felolvasásával könnyekig meghatott unokája, Szabrina! Krizsán Magdolna ő, aki egy egész tornaóra vetkőző-öltöző fogasát teleaggatta szebbnél-szebb munkáival, amik mögött sok-sok kiállításon összegyűjtött aranyérmek, aranyserlegek lapulnak.

    - Tudod, Király, sok rendelésem van, de van köztük olyan is, amit nem adnék el semmi pénzért sem, hanem évről-évre őrizgetem valamelyik unokámnak. Hála Istennek, őköztük van olyan, amelyik érdeklődik munkám iránt! Lehet, hogy folytatni fogja „a mama” horgoló szenvedélyét!

    Tejesköcsög, tarhósbögre
    mosolygott rám a cserépedények sokaságából és külön örültem, amikor megtudtam, hogy e nagy kincs összegyűjtője nem más, mint az adai Juhász Ibolya, akit nemrégiben még a sarki bolt tulajdonos-elárusítójaként ismertem, most pedig művészi, gyűjtési hajlamát hozta napvilágra. Bámultam gyűjteményét, lefényképeztem és még lapunk címoldalára is rákerült! Bravó, Ibolya! (Kép a címlapon.)
    Mindezzel még nincs vége. Sorolhatnám akár Editet, Terézt, Irmát, Margitka ovónénit, Ágit, Erzsit, Ankicát, Nadót, Attilát, Karlót, Máriát, Đorđet, Valit, Zuzanát, Bernadettet vagy Piroskát!... mindegyik letette már névjegyét e MIRK-en, akár kiállítóként, akár szervezőként és – mind, mind nagyot alkotott!

Szöveg és képek Király János