VAN EREDMÉNYE ANNAK, AMIT CSINÁLOK
Beszélgetés Gajó Bélával, az IARU 1-es régió legjobb rádiósával

    – Arra törekszünk, hogy elsősorban a klub hírnevét öregbítsük, és csak azután jöhetnek az egyéni eredmények. – vallja Gajó Béla, az adai Hertz Rádióamatőr Klub tagja, aki nemrégiben Plandistén a rádióamatőrök évi közgyűlésén átvehette az IARU 1-es régió első díját. Ez azt jelenti, hogy Európa, Afrika, Közel-kelet és Észak-Ázsia rádiósai közül FM üzemmódban ő bizonyult a legjobbnak az elmúlt évben.
    Az adai rádiós több mint száz állomás közül bizonyult a legsikeresebbnek, és e mellett a serleg mellett a közgyűlésen több elismerő oklevelet is átvehetett, köztük az UKT KUP SRS harmadik helyezését igazoló diplomát, amelyet szintén URH FM üzemmódban érdemelt ki, valamint a Vojvođanski oktobar harmadik helyezésének járó oklevelet is itt kapta meg.

Gajó Béla

    – A versenyen nem csak a kapcsolatok száma fontos, hanem a távolság is – magyarázta Béla. – Sokszor kevesebb, de nagyobb távolságú kapcsolatokkal is győzni lehet, mert az összeköttetéseket a kilométerek alapján pontozzák. Én ötvenkét kapcsolattal szereztem meg az első helyet, azzal, hogy a legtávolabbi kapcsolatom 350 km-es távolságú volt. Persze, hangsúlyozni kell, hogy ez FM kategóriában történt, hiszen tudjuk, hogy az FM nem megy olyan messze, mint a többi sáv. Pont ez az érdekessége, itt már 150-160 kilométeren túl létesített kapcsolatok nagyon szép eredménynek számítanak a mi tengerszint feletti magasságunkhoz viszonyítva.
    – Nemrégiben Versecen jártatok.
    – Július 2-án indultunk Versecre hat fős csapattal, két autóval és néhány támogató segítségével, hiszen az utat önerőből nem sikerült volna kipénzelnünk. Versecre azért mentünk, hogy részt vegyünk a Tesla Memorial versenyen.
    Újoncok is jöttek velünk, két lány egy adai és egy zentai, akiket meglepő módon érdekel a rádiózás. Ők már két hónapja foglalkoznak rádiózással. Egy körlevelet küldtem az Interneten és a hat-hét jelentkező közül ők és egy fiú maradt meg. Versecen az újoncok is belekóstolhattak a versenyzésbe, nagyon tetszett nekik, jól érezték magukat. A verseci táborról bekapcsolódtunk a szomszédos országok ugyanebben az időszakban tartott versenyeibe is. A horvátországi versenyen a százkét állomás közül első helyen végeztünk. Egy szajáni, egy adai, egy moholi és természetesen a verseci helyszínről dolgoztunk a klub hívójelére (YU7ADY), és bátran állíthatom, hogy tökéletesen sikerült ez a megmérettetés.

...és a rádióscsapat

    – Miért pont Versec?
    – Versecre azért mentünk, mert itthon a tengerszint feletti magasság (87-89 m) nem elegendő ahhoz, hogy sikeresen szerepelhessünk a versenyeken, nem igazán tudunk kitörni erről a sík vidékről. A rádiózásnál az a lényeg, hogy minél magasabbról dolgozzunk, és több kapcsolatot alakíthassunk ki. A plandistei közgyűlésen találkoztunk egy verseci rádióssal, aki felajánlotta, hogy vendégül lát bennünket ott a hegyen, ahol nekik árammal ellátott konténerházuk van. Először 645 m magasságra akartunk menni, de megfelelő járművek híján és az áramellátás miatt inkább az alacsonyabb rész mellett döntöttünk, és 337 méternél vertünk tábort.
    – Az elismerések és a díjak is bizonyítják, hogy sok versenyen vesztek részt, évente ez hány megmérettetést jelent?
    – A „rádiós szezon” márciustól novemberig tart. Az anyagiak és a kevés operátor miatt havonta egy-két versenyen vehetünk részt. Ez évente mintegy 20 megmérettetést jelent URH-n, de ezen kívül a megmérettetéseken kívül vannak még rövidhullámú versenyek, amelyek magasabb szintű tudást igényelnek, ezeken csak a klub legtapasztaltabb versenyzői vesznek részt. Azt is tudni kell, hogy ezek a versenyek 24-48 órásak, és nagyon igénybe veszik az operátorokat.
    A versenyek nemcsak arra szolgálnak, hogy a klubot mérettessük meg, hanem az egyén számára is kihívás, egymást biztatjuk, segítjük, serkentjük. A fiatalokat is arra buzdítjuk, hogy ne csak esténként vagy szabadidőben rádiózzanak, hanem a versenyeken is vegyenek részt, mert a verseny teljesen más, jó hallás, kitartás, jó reflexek és kötélidegek kellenek hozzá.
    – És egy türelmes család is kell!?
    – Igen, nagyon fontos, hogy a család is tolerálja ezt .Nekem nagy szerencsém van, mert a párom maximálisan mellettem áll, látja, hogy van értelme, eredménye annak, amit csinálok.
    – Említetted a fiatalokat, ők hogyan tanulhatnak, képzéseket tartotok számukra?
    – A jelentkezőkkel vasárnaponként a klubhelyiségünkben is foglalkozunk, de hétköznapokon is szívesen tanítjuk őket és készítjük fel a vizsgára, amelyet ősszel a zentai és az óbecsei rádióamatőrökkel együtt szeretnénk megszervezni. Addig pedig, amíg az újoncoknak nem lesz saját hívójelük, a klubét használhatják, sőt rádiókat is kölcsönzünk számukra. Aki szereti és akarja csinálni, két hónap alatt elsajátíthatja a rádiózás alapjait, és aztán azon rész felé fordulhat, amely felé szeretne, hiszen a rádiózás széles spektrumot ölel fel az egyszerű készülékektől egészen az űrtechnológiáig. A fiatalok jelentkezését még mindig várjuk, a képzést mindkét nyelven tartjuk. Abban bízunk, hogy ha tíz éven keresztül minden évben legalább egy fiatal a jelentkezők közül megmarad rádiósnak, a klub nem fog elöregedni – magyarázta Gajó Béla, a környék egyik legsikeresebb rádiósa.