Emlékezetes ünnepségek Moholon
EMLÉKTÁBLA MOHOLY-NAGY LÁSZLÓNAK

    A moholiak, meg a hozzájuk ellátogatott adaiak, bácsborsodiak, újvidékiek és topolyaiak a hálás utókor és Moholy-Nagy László, világhírű művész kegyes honfitársainak bizonyultak április 24-én, amikoris a moholi templom titulusa és búcsúja, Szent György napján, a kultúrház előcsarnokának falán felavatták a festő, építész, szobrász, fotográfus, formatervező és író emléktábláját.
    Moholy-Nagy László ugyanis óriása a művészetnek, és a legkevesebb az, hogy kedves faluja, amelyik nevét hálából és tiszteletből magyarosított vezetékneve elé ragasztotta, halála után 60 évvel emléktáblát avasson annak a háznak a közelében, ahol gyermekéveit töltötte.

Egeresi Sándor táblaavató-beszédét olvassa

    A szervezők a táblaavatóra meghívták a művész szülőfalujának, a magyarországi Bácsbosod képviselőit és polgármesterét, Csomor Lászlót, Egersei Sándort, a vajdasági képviselőház elnökét, ifj. Tóbiás Józsefet, Ada község tartományi parlamenti képviselőjét, a moholi helyi közösség és intézmények képviselőit, Mohol polgárait.
    A táblaavató ünnepséget Világos Tibor, Ada község alelnöke nyitotta meg és köszönetet mondott Egeresi Sándornak, Sava Stepanovnak és a tartományi kulturális titkárság képviselőinek, hogy Moholy-Nagy Lászlót visszahozták szeretett falujába, amiről a nevét is felvette és az egész világon ismertté tette.

Moholy-Nagy László (1895-1946) nemzetközi hírű magyar művész 1897 és 1905 között Adán és Moholon élt és tanult, majd felvéve a Moholy vezetéknevet, innen indult a világba és kezdte avntgarde művészeti pályáját. Laslo Moholji Nađ (1895-1946) ugledni mađarski i svetski umetnik, živeo je i školovao se u Adi i Molu od 1897-1905 godine. Iz Mola je, sa dodatim prezimenom Moholy, krenuo u svet i započeo svoju avangadnu umetničku karijeru.

Az emléktábla szövege

    Csomor László, Bácsborsod, Moholy-Nagy szülőfalujának polgármestere a település képviselő-testülete nevében igaz barátsággal köszöntött minden jelenlévőt majd ezt mondta: „Bácsborsod alig száz kilométerre van innen és ott mély tisztelet övezi Moholy-Nagy Lászlót, ezt a világhírű művészt. Általános iskolánk az ő nevét viseli és születésének 100. évfordulóján térplasztikával emlékeztünk meg róla. Amikor Moholy-Nagy László neve felmerül, óhatatlanul eszünkbe jut az önök települése, akit ő valóban felvállalt, és akinek ilyen értelemben többet adott, mint szülőfalujának. Mohol települést az egész világon ismertté tette. A településeink között kialakult kapcsolatot Moholy-Nagy László alapozta meg, és örömünkre szolgál, hogy a kultúra háza az, amelyik majd kiváló teret ad, hogy rá emlékezzenek.” Ezután megmutatta az emléktábla tövében lévő díszes koszorút, amit a bácsborsodiak nevében helyeztek oda.
Egeresi Sándor, a Tartományi Képviselőház elnöke, táblaavató beszédében a legszebben foglalta össze Moholy-Nagy életét és művészetének jelentőségét.
    „Egy világhírű magyar művészre emlékezünk ma. Moholy-Nagy László kivételesen sokoldalú volt: festő, szobrász, fényképész, grafikus, ipari formatervező, de kísérleti filmeket is alkotott és könyveket is írt. Gyermekkorát, első iskolás éveit töltötte itt a Tisza mentén, Adán és Moholon, a XIX. És a XX: század fordulóján. Valamivel északabbra, a mai országhatár magyar oldalán, Bácsborsodon született Weiß Lászlóként, de a sors úgy hozta, hogy gyerekfejjel nagybátyjához, Nagy Gusztáv ügyvédhez kerüljön Moholra, és csaknem tíz évvel később innen induljon Szegedre, Budapestre, majd onnan a nagyvilágba, Bécsbe, Berlinbe, Londonba és végül Chicagóba.
    Nagybátyja tiszteletére vette fel először a Nagy vezetéknevet, majd néhány évvel később hozzátéve a Moholy (ejtsd: moholi) nevet is, boldog gyermekévei színhelyének tisztelegve ezzel és egybe összekötve a Tisza parti falujának nevét művészi állomásaival, a nagyvilággal.
    Moholy-Nagy László azok közé tartozott, legyenek művészek, tudósok, sportolók vagy más közéleti személyiségek, akik életpályájukkal, alkotásaikkal bizonyították, hogy ez a táj ez a vidék igenis része a nagyvilágnak, egyenrangú része Európának, az európai szellemiségnek, a művészetek mindenkori élvonalának. Nincs tehát semmi okunk arra, hogy valamilyen módon kisebbrendűnek tartsuk magunkat, vagy hogy úgy érezzük, hogy a kontinens perifériájára szorultunk. Nem.
    Ez a vidék mindig is szerves egésze volt az európai kultúrának, merített belőle, de gazdagította is. Csak tőlünk függ, hogy ez ma is így legyen, hogy összefonódjunk, hogy egymás gazdagítói, egymás művészetének kiegészítői legyünk, és az egymás mellett élésnek, egymás kiegészítőjének szép gyakorlatát bemutassuk a világnak és gazdagítsuk vele az európai és az egyetemes kultúrát.
    Dragan Srećkov tartományi művelődési titkárhelyettes és Sava Stepanov az újvidéki Zlatno oko vizuális művészeti központ igazgatója szintén méltatta Moholy-Nagy munkásságának jelentőségét. Kiemelték annak a gondolatnak a nagyszerűségét is, hogy a moholi kultúrházban ezentúl egy emléktábla, majd egy állandó emlékkiállítás őrzi a falu nagy művészének nevét és emlékeztet a magas művészet helyi kiválóságára, Moholy-Nagyra, akire méltán büszkék lehetünk.

    Szent György példáját követve
    A táblaavatóról a vendégek nagy része átment a Szent György nevét viselő moholi plébániatemplomba, ahol a vendégek és a moholi hívek részvételével dr. Zapletán Géza, magyarkanizsai esperes plébános és paptársai templombúcsú-napi, ünnepi szentmisét mutattak be. A szentmisének különös szépséget adott az adai Musica Humana kamarakórus közreműködése és az ő előadásukban meghatóan és élménydúsan hangozak fel a miseénekek, majd végül a magyar himnusz.
    Külön meg kell dicsérni (az adai születésű) dr. Zapletán Géza szentbeszédét, amelyben avatott módon, érthetően mutatta be a moholi templom védőszentjének, Szent Györgynek az életét és mindmáig elevenen élő tanítását és példamutatását.

A templombúcsún kegytárgyakat és rózsaillatú olvasót is árultak

    A prédikáció nem tűnt se rövidnek, se hosszúnak, de gyorsan elmúlt, mégis mély értelmű és tartalmas volt, amit még sokáig érdemes lesz felidézni és elgondolkodni rajta.
    Az egész egyházi ünnepséget Barát Gábor moholi plébános köszönő szavai zárták, amikor is megköszönte a magyarkanizsai plébános atya és paptársai, valamint a moholi pravoszláv pópa és a nagyszámú helybeli és adai hívő részvételét, amivel az ünnep nagyságát emelték.
    Itt jegyezzük meg, hogy Egeresi Sándor tartományi házelnök és ifj. Tóbiás József (adai) tartományi parlamenti képviselő szép példával jártak elő, amikor mindketten kiválva a meghívott helybeli és vidéki VIP vendégek közül, a szentáldozáshoz járultak, ami végső soron a szentmiseáldozat lényegi része, és a szentmisén való részvétel igazi célja.

    Mit kell tudni Szent Györgyről?
    A kisázsiai Lyddában született (275/281-303) egy gazdag és tekintélyes keresztény családban. Apja római katona volt Diocletianus római császár gárdájában, de hamar meghalt. Ekkor a gyermek György édesanyjával Palesztinába költözött, ahol kiváló nevelésben részesült és magas iskolát végzett. A római hadseregben a tribunusi rangig vitte. A császár azonban tanácsadói sugallatára híveitől és katonáitól követelni kezdte a keresztény vallás megtagadását, amire György nem volt hajlandó és ezért a legkegyetlenebb kínzásoknak vetették alá. Ő azonban nem tört meg, és végül is fiatalon vértanúhalált szenvedett.
    Lydda neve nemsokára Georgiopoliszra változott, s volt egy Györgynek szentelt bazilikája. Szíriában a 4. századtól találunk György-templomokat, Egyiptomban mintegy 40 templom és kolostor, Ciprus szigetén pedig még hatvannál is több szentély viseli a nevét. Konstantinápolyban maga Konstantin császár építtetett templomot a szentnek.

Szent György egy középkori festményen

    Különösképpen nagy volt György tekintélye a középkori Angliában. Oroszlánszívű Richárdnak személyes védőszentje volt. III. Eduárdtól ered az angol hadsereg csatakiáltása: ,,Szent Györggyel Angliáért!'' A fehér alapon fekvő Szent György kereszt Anglia zászlaja. Ő Moszkva, a spanyol Katalónia stb. védőszentje
    Tiszteletének rendkívüli elterjedtségével magyarázható, hogy vértanúsága körülményeit oly sok legendás elemmel tarkították. Sárkányölő Szent György évszázadokon át a lovagok, lovas katonák, szíjjártók, fegyverkovácsok, vándorlegények védőszentje. Egyszerre volt védőszentje a parasztoknak, lovaiknak és állatállományuknak. A néphagyomány, az igazi tavasz kezdetét e naptól számítja. Az ehhez kapcsolódó szokások, az állatok első kihajtása, pásztorok, béresek szegődtetése.
    A naphoz kapcsolódik számos hiedelem. Az esztendő egyik legjelentősebb gonoszjáró napja. A gonosz lelkek távoltartására tüskés ágakat tűztek az ajtókra, fokhagymával kenték be az ajtófélfákat, ablakokat.
    Szent György napján érdemes földbe rejtett kincset keresni.
    Országos hiedelem szerint, ha György nap előtt fogott gyíkkal megkenegetik a torkukat, megmenekülhetnek a torokgyíktól. Ilyenkor vetették a kukoricát, a babot az uborkát.
    Termésjósló és időjárásjósló hiedelmek is kapcsolódtak a naphoz, például ha a varjú nem látszik ki a vetésből, jó lesz a termés, ha e nap előtt megszólalnak a békák, az korai tavaszt és nyarat jelent, vagy esőtlen nyarat, a Szent György nap előtti mennydörgés bő termést jósol.
    A sárkányviadal motívuma csak a későbbi évszázadokban épült a György-legendába, kifejezi a keresztény meggyőződést, hogy a hit megszünteti a démonok uralmát, és a gonoszt minden alakjában legyőzi.

Szöveg és kép Király János