Mit mesél a régi kalendárium?

    Kedves ismerősöm nemrégiben kezembe nyomott egy régi kalendáriumot és azt mondta:
    - Ezt nekedadom, te úgyis szereted a régiségeket!
    Örömömben alig tudtam megszólalni, noha a kezembe nyomott könyv nem is volt valami látványos, ám amikor otthon elkezdtem tanulmányozni, majd elállt a lélegzetem: egy, 1936-os évre szóló naptár volt, benne a tulajdonos(nő) eredeti bejegyzéseivel – mint ahogy az régente szokás is volt. De nézzük sorjában.
    A könyv címe: JÉZUS SZIVE NAPTÁR 1936 SZÖKŐ ÉVRE, a Katolikus Hitélet kiadása, Stara Kanjiža. A ftdő Egyházmegyei hatóság 2867/1934 sz. jóváhagyásával. Kiadja a KATOLIKUS HITÉLET Könyv- és Kegytárgykereskedése, Stara Kanjiža, Nyomatott a GLOBUS Könyvnyomdában – Suboticán, Vilsonova 6.
    A gazdag tartalom, a részletes, KÉRDÉSEK, FELELETEK formájában közreadott útmutató (Milyen újságokat olvasson a jó katolikus ember?, Miről írnak ezek az újságok?, Mennyi az előfizetésük?, Hol kell megrendelni?, stb.) mellett, a jegyzeteknek üresen hagyott helyen, mint ahogy már említettem, a tulajdonos ceruzával írt, sajátkezű bejegyzéseire leltem, aminek helytörténeti, néprajzi szempontból igen nagy jelentősége van.

    Miről is szólnak ezek a bejegyzések? Nézzük!

    „A disznó fijazot május 23-án. Agusztus 21-én fojatott a tehén. Hízóknak öröve 50·51·52·50·51·50·47·51·51·52·49·82.” Majd:

    „Április 18-án kapot a kanász 10 dinárt 1936 évre. Április 30-án kapot 1,6 kilos kenyeret. Május 21-én kapot 1 kenyeret a kanász. 6-án fizetem a tejet.
Borbé
    1936-ra a borbé kapot 33 dinárt. Fizetve 37 dinár 36-ra.”
    Júliusban kölcsön adva:
    „4 tál – 3 kisebb, 1 nagy, 10 tányér, 3 kisebb tál, 2 b(ordó) 1 p(piros), 6 pár kés, 6 kanál, 2 leveses, 1 fazék.”
    Július 6-án a szomszédaszont, marist ithagyta az ura, ement egy mohoji aszonhó. Azóta a marisnak atam 2 kenyeret, 1 kiló zsírt.
    Július 16-án nagy vihar vót, a jégeső everte a kukoricát.
    Szeptember 8-án viszagyüt a maris ura, a pista, de nem mer szóni, szégyeli magát.

    Végül több egyéb bejegyzést átugorva, decemberben ez került feljegyzésre:
    „Disznó fijazot december 9-én 7 darabot, 2 kan, 5 nöstén.
    Uracstal őröve 59·75·104·56.
    December 10-én fijazot a disznó 8 darabot, 4 kan, 4 nöstén, egy meg döglöt.”

    E néhány mondat köré egész regényt lehetne írni a 70 éve letűnt korról. Emlékezetünkben megelevenednek azok az élettöredékek, amelyek nagyanyáink életéből kísértenek: a tehén- és disznótartás, a kanász a hajnali dudaszóval, pénz- és természetbeni járadékával, a csürhe, a csorda, a lakodalmakra kölcsönadott eszcájg, vagy a kukorica darálóba (cserélőbe) való hordása.
    Ezért mondjuk, hogy fontos minden régiség megőrzése, még a legegyszerűbb cetlire írt feljegyzések is, hisz a szakember, a kutató egy-egy kurta adatból is kerek történeteket tud kiolvasni.