A családról szóló törvény

    A családról szóló törvényt 2005. februárjában hozta meg Szerbia Képviselőháza, de csak július 1-jétől kezdték el alkalmazni, és ezzel a törvénnyel cserélték le az addig hatályban lévő, a házasságról és a családi viszonyokról szóló 1980-ban meghozott törvényt.
    A családról szóló törvény tizenkét részre van osztva, és összesen 363 szakasza van. A családi viszonyokat rendező új törvény meghozatalának az volt a lényege, hogy ezzel olyan jogi megoldásokat foganatosítottak, amelyek a meglévő törvényes megoldásokban nem voltak meg, míg a meglévő megoldások nagy részét jelentősen megváltoztatták. A törvény nagymértékben alkalmazkodik a családi viszonyokon belüli emberi jogok védelméről szóló nemzetközi jogi aktusokhoz, az Európai Unió jogi előírásaihoz, az e területhez tartozó, aláírt és ratifikált konvenciókhoz, és az Emberi Jogok Európai Bíróságának álláspontjaihoz. 

     A családról szóló törvény újdonságai.
    Ezzel a törvénnyel új jogi megoldásokat vezettek be, mint: a gyermekek jogainak szavatolása, a szülői jogok együttesen történő gyakorlása, a családon belüli erőszaktól való védelem, a közvetítés folyamata, a házassági szerződés, az ajándékozási szerződés, a lakhatási jog és emancipáció. Azok a jogi megoldások, amelyek már léteztek, de jelentős változásokon mentek keresztül a következők: örökbefogadás, házasságon kívüli közösség, a házasság felbontásáról szóló megállapodás, az anyaság és az apaság megállapítása és elvitatása orvosi beavatkozás útján történő fogamzás esetén és az eltartás. 
    A családról szóló törvénnyel arra törekedett a törvényhozó, hogy nagyobb védelmet biztosítson a családnak, azzal, hogy külön figyelmet szenteltek a gyermekek jogainak és jobb védelmének (ami abból is látszik, ahogyan megoldja a szülői gondoskodás nélküli gyermekek védelmét, a családban való elhelyezésüket, az örökbefogadási eljárást és a gondnoki védelmet).

    A családon belüli erőszaktól való védelem
    A családról szóló törvény egyik legjelentősebb újdonsága a családon belüli erőszak elleni polgárjogi védelem bevezetése.  Ezen törvény 10. szakasza a családon belüli erőszak minden fajtáját megtiltja, a 197. szakasza pedig megadja az ilyen fajta erőszak általános meghatározását, és meghagyja a bíróságnak, hogy ez a szakasz alá besorolja az összes többi erőszakos cselekedetet.
    Családon belüli erőszaknak minősül minden olyan viselkedés, amellyel a család egyik tagja veszélyezteti a család másik tagjának testi vagy lelki épségét, továbbá a testi sérülés okozásának kísérlete és félelem keltése, de büntetendő a családon belül elkövetett nemi erőszak is, függetlenül attól, hogy a házasságot megkötötték, vagy házasságon kívüli közösségről van-e szó.
    A családon belüli erőszak elleni harc első lépése a bűncselekményről rendőrség vagy a szociális központ útján való tudomásszerzés, később pedig az ügyet a bíróságra bízzák. A törvénnyel előlátták a családon belüli erőszakra vonatkozó védőintézkedéseket, mégpedig a családi lakásból vagy házból való kilakoltatást, függetlenül attól, hogy az ingatlan kinek a tulajdonában van, a családtag bizonyos távolságon belüli megközelítésének tilalmát, a családtag lakóhelye vagy munkahelye megközelítésének tilalmát és a családtag további zaklatásának tilalmát. Előírták még a függőségi betegségek kötelező gyógykezelését és az erőszakoskodó pszichiátriai kezelését. A védőintézkedések legfeljebb egy évig lehetnek érvényben, azzal, hogy meghosszabbíthatóak mindaddig, amíg nem szűnnek meg az okok, amelyek miatt elrendelték őket.
    A családon belüli erőszak áldozatai legtöbbször nők és gyermekek, és sokszor, a bűncselekmény bejelentése után a bosszútól való rettegés miatt, kénytelenek elhagyni otthonukat. Mivel polgárjogi védelemről van szó, a bíróság minden konkrét esetben megvizsgálja, hogy valóban elkövették-e ezt a bűncselekményt, vagy esetleg visszaélésről van szó.

    A gyermekek jogai
    Ez a törvény lehetővé teszi a gyermekeknek, hogy részt vegyenek minden olyan döntés meghozatalában, amelyek az életükre nézve fontosak. Válás esetén a gyermeknek joga van mindkét szülővel élni, a szülők pedig kötelesek megegyezésre jutni a gyermek jogait illetően. Ennél fogva a 15. életévét betöltött és ítélőképességgel rendelkező gyermek eldöntheti, hogy melyik szülőnél szeretne élni és, hogy milyen módon tartsa a kapcsolatot azzal a szülővel, akivel éppen nem él egy háztartásban. Úgyszintén, a gyermek eldöntheti, hogy beleegyezik vagy sem az orvosi beavatkozásba. A 10. életévét betöltött, ítélőképességgel rendelkező gyermeknek joga van dönteni örökbefogadásáról, ill. nevelőszülőkhöz való elhelyezéséről és joga van ajánlatot tenni gyámjának személyére.  Úgyszintén joguk van a szülők nyomásgyakorlása nélkül eldönteni, hogy melyik iskolába szeretnének járni. Röviden a gyermekeknek joguk van véleményt nyilvánítani minden olyan bírósági vagy közigazgatási eljárás során, amelyekben az ő jogaikról döntenek, és amelyekről az eddigiek során senki nem kérdezte őket.
    A családról szóló új törvény kiegyenlíti a házasságban és a házasságon kívül született gyermekek jogait, a gyermekek családjuktól való elválasztásáról pedig többé nem a szociális központ, hanem a bíróság dönt. A gyermek érdeke a bírósági döntéshozatal alkalmával, mindig első helyen áll.

    Házassági szerződés
    A házassági szerződés olyan szerződés, amellyel a házastársak a házasság megkötése előtt vagy a házasság ideje alatt rendezhetik vagyonjogi viszonyukat. Mindez vonatkozik a házasságon kívüli közösségre is. A házassági szerződés nem kötelező, kizárólag önkéntes alapon kötik meg a felek. A korábbi törvényes megoldások szerint a házastársak vagyona közös vagyonnak számított és a házastársak csak olyan szerződéseket köthettek, amelyekkel nem változtatták meg a közös vagyon intézményét. A családról szóló törvény előlátja, hogy a házastársak más módon is rendezhetik vagyonjogi viszonyukat a meglévő vagy a majdani vagyonukat illetően, ha házassági szerződést kötnek. A házassági szerződést írásos formában kell kötni és bíró által hitelesíteni.

    Gyermek örökbe fogadása
    Az új törvényben nagy változást jelent az örökbe fogadási eljárás. A gyermek örökbe fogadásának korhatárát az eddigi 5. életévről a 18. életévre emelték.  A gyermekek a jövőben rövidebb idő alatt kerülhetnek új családjukba, mert leegyszerűsítették az örökbe fogadási eljárást. A biológiai anyának egy hónap (nem pedig öt év, mint eddig) áll rendelkezésére, hogy meggondolja magát és visszavegye gyermekét. A nevelőotthonokban elhelyezett gyermekek szüleinek egy év alatt kell eldönteniük, hogy maguk akarnak gondoskodni gyermekükről vagy sem. Ha a gyermeknek nem találnak megfelelő családot Szerbiában, abban az esetben örökbe adható külföldre is.

Vastag Róbert
Forrás: www.politickaodgovornost.org