AZ EGYENES BESZÉD HIÁNYA

    Többségünk akarva, vagy akaratlanul de mégis belehallgat a napi hírekbe, esetleg megnéz egy-egy híradót, és ha nem mélyed bele a hallottakba, politikusaink ismerősnek tűnő nyilatkozataiba, elégedetten nyugtázhatja hogy jó irányba haladunk. Nem is olyan nagy a baj, mint többen gondolják. Ellenben aki jobban odafigyel „melyik politikus mikor, és mit mondott, az hamar rájön, hogy a nyilatkozatok tartalma egyáltalán nincs összhangban a valósággal. A beígért dátumokkal pedig végképp baj van. Íme, miről is van szó:
    Hányszor hallottuk politikusainktól az elmúlt egy év alatt, hogy karnyújtásra van Európa. Ma már úgy tűnik nagyon hosszú az a „kar”, mivel tavaly év végére ígérték a tagjelölt státust. Azt hogy Albánia és Montenegro is már átadta tagfelvételi kérelmét, kommentár nélkül hagyom. A vízumkényszer eltörlésének dátuma Szerbia irányában, úgyszintén tolódik. Politikusaink nem zavartatják magukat, majd újabb dátumokat mondanak, és az élet megy tovább. Azt is mondták, hogy mivel nem tartozunk az Európai Unióhoz, a gazdasági válság kevésbé érint majd bennünket. Ma már ezt nem állítják, csak azt, hogy mindent megtesznek a válság következményeinek enyhítése érdekében.

Sokan felkeresik a felújított „munkaelosztót”, azzal a reménnyel, hogy belátható időn belül munkát kapnak

    Hiányzik az egyenes, őszinte beszéd és az a bosszantó, hogy az embereket ennyire naivnak nézik. Az ilyen hozzáállás és magatartás előbb vagy utóbb bumerángként szokott visszavágni. A szavahihetőségük ezeknek a politikusoknak pedig lényegesen lecsökken.  Itt van továbbá Vajdaság alapszabályának elfogadása, ami a Szerbiai Képviselőház részéről, még mindig nem történt meg. Ígéretek voltak, vannak, de különböző okokra és hiányosságokra hivatkozva ez a dátum is ugyancsak kitolódik. A sajtótájékoztatóban számtalanszor beharangozott beruházások, azok pénzelésére előirányzott sok-sok millió nagyobb része is csak papíron van meg. Környékünkön a beruházások többnyire állnak, mert a beígért milliók késnek, pénz nélkül pedig még sincs beruházás. Az ingyenrészvé-nyeket íratók milliós tábora is már tavaly remélte hogy folyószámlájukra megérkezik a beígért euró, amelyet néhány nagyvállalat eladásából biztosítottak volna. Ígéret volt, elég hangos és meggyőző is, ellenben mostanában egy szó sem esik, mikor és mennyit remélhetnek a részvényesek. 

Nagyon kevés azoknak a munkáltatóknak a száma, akik hirdetés útján keresnek munkavállalókat

    Sorolhatnánk tovább ki mit ígért, és abból mi valósult meg, de úgy gondolom nekünk itt, községünkben most az a legfontosabb, hogy a munkanélküliség csökkentésére beígért „közmunkák” megvalósuljanak. Sajnos itt is késés van, mivel tavaly ilyenkor már ennek a projektumnak köszönhetően sokan munkába állhattak. Nap, mint nap, érdeklődnek az igazán rászoruló munkanélküliek, hogy mikor kapnak választ, mert ha ez a munkalehetőség nem jön létre, több száz család kerül igazán nehéz helyzetbe.
    Mire elég a hat hónapi fizetés, a havi tizenezer dinár? Sokak elmondása szerint ebből a pénzből szeretnék biztosítani télire a tüzelőt, és még élelemre is jutna egy kevés. Ez most sok családnak létkérdés, azért is lenne nagyon fontos, hogy ez a néhányszáz munkanélküli minél előbb munkába álljon községünkben.

Gecse István