AZ ADAI EGYHÁZKÖZSÉG TÖRTÉNETE - IV.
Nevezetes esemény volt 1456. június 12-én az adai Nagyfa alatt Kapisztrán Szent János tábori miséje, amit az általa Szegedről Pétervárad, majd Nándorfehérvár alá, Hunyadi János seregéhez vezetett katonáknak tartott. Magáról az eseményről levéltári adatot vagy bejegyzést nem találtunk, de a helyi kollektív emlékezet eredményeként több helyen is hallottuk a történetet olyan emberektől, akik egymással semmiféle kapcsolatban nem álltak, de az eseményt, külön-külön forrásból, nagyapjuktól, dédapjuktól hallották. A rajz id. Miklós János elmondása alapján készült, aki nekünk 1955. júniusában mondta el először a történetet.
A török birodalom terjeszkedése, sikeres északi hódításai elől II. Csarnojevity Arzén (Arsenije Čarnojević II) ipeki (peći) pátriárka vezetésével 1690 táján Dél-Szerbiából nagyszámú szerb menekült telepedett a Délvidékre, így a mohácsi vész óta nagyon gyéren lakott Tisza-mentére is. Nálunk a Tisza partján délen, egy partszakaszon emelték fel első házaikat és pravoszláv-szerb imaházukat. Letelepedésük 1697 tájékán fejeződött be és azóta a helyi lakosság mintegy 20 százalékát kitevő számarányban velünk együtt élnek.
A Tiszának akkortájt nem volt állandó medre, hanem több ágban folyt és tavaszkor, árvizek idején hatalmas területeket árasztott el. A víz azonban egy dombot mindig megkerült, sohasem árasztotta el. A nép erről a szigetről nevezte el újonnan alapított települését ostrvonak, osztrovának, adának, azaz szigetnek. Ez a török eredetű szó a helységnevünk ma is, a szerb osztrova elnevezést viszont már a XVIII. század közepén elfelejtették.
Ha ma ezt a telephelyet keresnénk, át kellene kelnünk a Tiszán Bánátba, mert akkortájt ez a folyó nem a mai medrében folyt, hanem a Sárgaparttól, sőt hozzávetőleg az épülő adai hídtól is valamivel északra egy-egy erőteljes kanyarral keletre fordult és a mai bánáti földekből mintegy 1,5 – 2 kilométernyi területet kerített körül, pont azt, ahol az egykori település első házai állhattak, és ami a tényleges Peszér, vagy az Ada-Osztrova jelentős részét képezte.
A másik Sziget az egykori adai Nagyfa környékét foglalja magába, és a helybeli magyarok még ma is így nevezik ezt a területet, de ennek vajmi kevés köze van az Osztrova településhez, csupán az egykori kiterjedt itteni tiszai szigetvilág ma is élő emléke.1
A mohácsi csatát követően az új település katolikus életéről csak 1744-ből származik az első adatunk. Ebből tudjuk, hogy annakidején legalább egy római katolikus házaspár élt itt, ugyanis egy szabadkai anyakönyvi bejegyzés szerint 1744. november 26-án keresztelték meg az adai Szabó Mihály és felesége Katalin András nevű fiát.
A következő években valószínűleg tovább növekedett Adán a katolikusok száma, mert az érseki dekrétum szerint Ada 1756. május 13-án a zentai plébánia leányegyháza (filiáléja) lett.
– 1760-ban egy nagyobb számú katolikus közösség költözik ide. Mi, helytörténetírók erre a dátumra, 1760-ra tesszük a magyarok tömeges betelepülését az akkor még Osztrovának nevezett Adába. Tudjuk azonban, hogy korábban is laktak itt magyarok, hisz amikor 1751-ben a község megszűnt katonai határőrvidék lenni, Heves, Szepes, Trencsén, később pedig Csongrád, Pest megyékből és a Jász-kun területekről telepítettek be új lakosokat.
– Kutatásaink szerint az 1760-ban betelepült magyarok Ada északkeleti részén a Sándor városrészben kaptak házhelyeket, és ekkor ide, 63 házba 116 család jött Észak-Magyarországról. Alvég Ada déli városrésze, ahol főleg a szerb telepesek laknak, a város nyugati részén fekvő Tobán pedig 1751 után népesedett be a szintén Észak-Magyarországról jött magyarokkal, akik között cseh, szlovák iparos, kereskedő családok is voltak. A magyarok a Jászságból, Heves, Nógrád és Hont megyékből jöttek. Ez utóbbi helyről katolikus tótok is jöttek.
– 1760-ban épült Adán a mohácsi csata óta az első katolikus templom. Vert falú és nádfedeles volt. Nagysága 4 öl (1 öl = 1,89 m). Tornya nem volt, de volt egy 40 librás harangja (1 libra = 460 gramm. A templom a mai autóbuszállomás helyén (a mai Ivo Lola Robar utca) állt. Ez a templom azonban túl kicsiny volt, és ezért már 1763-ban ismét csak vert falú de kb. 10×5 öles templomot építettek, szintén torony nélkül, haranglábbal, amelyen 1767-ben már egy 40 és egy 70 librás harang függött. Ez a templom is nádfedeles volt, a felszerelése pedig igen szegényes. Rendes oltára sem volt. A falait papírra festett szentképekkel díszítették. Gyóntatószék már volt a templomban, keresztkút azonban nem. Az örökmécsest pénzhiány miatt csak vasár- és ünnepnapokon gyújtották meg.
– 1762. május 22-én a Kalocsai Érseki Szentszék Mikus Jakab zentai plébánosnak arra vonatkozó jelentését tárgyalta, hogy egyedül nem tudja ellátni Zenta és Ada híveinek lelki gondozását, ezért kérte, hogy Adára más papot küldjenek. 1762-63-ban a hívek lelki szükségleteit időszakosan a szabadkai Szent Ferenc Rend szerzetesei látták el.
– 1762. augusztus elejétől kezdve Adának állandó lelkésze lett. Az első adai adminisztrátor a 26 éves Pericht (más olvasat szerint: Petricht, azaz mai nyelven Petrics) Flórián szabadkai ferences atya lett. Szlovák származású volt. Ő rögtön elkezdte az anyakönyvek vezetését is. Első adatként, 1762. augusztus 9-én bejegyzett egy keresztelést: Hegedűs Györgynek és feleségének, Lehota Erzsébetnek keresztelte meg Éva nevű leányát. Ebben az évben összesen 12 személyt kereszteltek meg.
– Úgy tartjuk, hogy Flórián atya nem volt egyedül a plébánián. Az anyakönyvben még két papi név is található: Sylvester és Bartolomeus.
1 Mohol szomszédtelepülés alatt is van egy sziget a Tiszában, ami alacsony vízálláskor tűnik elő.
(folytatása következik)
Josip Štefković
Király János
Török Máté
