Jótékony Aranykezek

    Otthonában fogadott az Aranykezek Kézimunka Egyesület elnöke, és nagy munkában találtam. Megígértettem vele, hogy a 39. MIRK értékelése után részletesen elmeséli, újfent mibe kezdett (meg kell említenem, hogy minden egyes találkozásunk alkalmával új oldalát ismerem meg  kreatív színességének).
    Amíg az idei csókai szervezésben megrendezésre került MIRK élményeiről mesélt, Telečki Elvira az asztalát díszítő kézimunkájára hívta fel a figyelmem, mellyel első helyezést érdemelt ki ezen a rendezvényen, amit az Aranykezek kiállításaira látogatók jövőre tekinthetnek meg a többiek munkáival egyetemben.
    „Apró szervezési hiányosságok mellett is sikeresnek mondhatom az eseményt az  egyesület szempontjából – mondta –, hiszen a résztvevő 64 csoportból a 8. helyen végeztünk az öt napos rendezvényen. A 21 „aranykezű” tag kézimunkáikkal, valamint a csatlakozó iskolások és óvódások alkotásaikkal idén is dicsekedni való  eredménnyel jöttek haza.
    Az elkövetkező időszakban az Etno Fesztiválra készülünk Nišbe, melyre a helyi nőaktívától kaptunk meghívást, akikkel a közel egy éves kapcsolatunk virágzónak mondható. Ezen a rendezvényen lehetőségünk lesz közelebbről megismernünk a kragujevaci, az aleksinaci, a dimitrovgradi, a kraljevói és a piroti kézimunka-egyesülettel. A fesztiválon való részvételünk anyagi támogatásához részt vettünk a Vajdaság Autonóm Tartomány Tartományi Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi Titkársága által meghirdetett pályázaton, mely pénzbeli támogatást adna VAT-beli etnikai közösségek szervezetei számára. Bízunk a pozitív elbírálásban!
    A következő tervezett utunkkal a péterváradi Szorgos kezek kézimunka-egyesület meghívásának szeretnénk eleget tenni, ezután a július 17-i Vajdasági Kézimunka-kedvelők Szövetségének kiállítása a cél Temerinben. Ezenkívül máris készülődünk az idei karácsonyi kiállításra, valamint  jövő évi MIRK-re. Mindeközben pedig jótékony célú gondolataink realizálásán dolgozunk. E munka közepében találtál! Most például Nagy Csaba magánvállalkozó,kötödéjéből  olyan anyagdarabokat kaptunk, melyeket fantáziával és persze „aranykezes” hozzájárulással használható ruhaneművé varázsolhatunk – mutatott az erre a célra beszerzett „lábhajtású”  varrógépre a  teraszon,valamint a néhány száz darabhoz elegendő  pár zsáknyi anyagra és fáradhatatlan lelkesedéssel folytatta: amint befejezzük és elkészülnek a gépi és kézi munkát ötvöző ruhadarabok, szeretnénk megörvendeztetni vele moholi rászorulókat, kortól és nemtől függetlenül! Mondhatnám, hogy ezzel zárta mondandóját, de nem így volt. Telečki Elvira élménybeszámolója sorozatba illő irodalmi anyag. A hallgatója teljesen ráhangolódik, és gyermeki képzelőerővel beleéli magát a történésbe. Aki ismeri, tudja még nincs vége!

Lajkó Szilvia