TANULÓINK ÍRJÁK - UČENICI PIŠU

HÁZAM TÁJÁN

    Mikor iskolából hazafelé sétálok, magam se tudom, mi történik velem. Valami egészen furcsa dolog játszódik le előttem. Mindig azt várom, hogy édesanyám ölébe ülve elmesélem neki, mennyi új dologgal ismerkedtem meg a mai napon. De ez nem így van. Szüleim és testvérem sincsenek itthon.
    Útközben a dongó döngicsélő hangja kísér végig. A természet újra feléledt. A szúnyogok fülembe mászva ezt suttogják:
    - Jön a tavasz, siess haza! Később játssz barátaiddal. Ezzel arra gondolt, hogy gyönyörködjek a tájban, s a madarak gyengéd rikácsolásában.
    Az udvarban látom, hogyan s mi módon készíti a szomszéd néni a kertet.
    Ahogy belépek a lépcsőházba, szinte már szaladok a fekete, kockás és egyszeriben gyönyörű padlón, Az első emelethez érve, már tudom, hogy mindjárt itt a lakásunk, még csak tizenhat lépcsőfok. De én ezt is minden alkalommal megteszem.
    Az ajtó előtt állok, s hirtelen benyitok. A szép barna bútorzat hever szemem előtt, benne sok szép kabáttal, ami télen, nyáron melegít minket. Ide beteszem én is kabátomat.
    Kicsit beljebb van az én szobám. Ide teszem iskolatáskámat, és tanulni kezdek. Az ablakon beszűrődő napfény hatására elálmosodok, és lassacskán elalszok…, kopogtatnak.
    - Jó napot, postát hoztam!
    Ijedten kelek fel, de behozom a postát.
    Közben hallom, hogy a rigók csicseregnek, beszélgetnek.
    Számomra ez a legszebb házikó a világon, mert a miénk. Bárhol vagyok, mindig ide vágyok vissza!

Juhász Zsófia 5. b.
Cseh Károly Általános Iskola

PROLEĆE U MOJOJ ULICI

    Došla je prelepa kraljica koja se zove Proleće. Ona ima moć da oživi drveće, cveće, leptire, pčele i ostale biljke i insekte. Drveće se raduje i od radosti cveta. Vidim lica drveća kako se smeju i pevaju. Svako drvo ima svoju pesmu koju je izmislilo. Cveće već cveta u raznim bojama. Cveće se smeje, a na njegovim žutim licima se vidi ponos i prave se važni što su tako lepi. Cveću se dive pčele koje skupljaju med u okolini i teraju bumbare. Leptiri lete po ulicama, a deca im se čude i žele da i ona lete. Deca na ulicama se igraju leptira, a kad im dosadi igraju se neke druge igre. Ljudi se šetaju po gradu i uživaju u proleću. Lepo je vreme i sunčano.
    Ljudi su radosni i ne mogu da sakriju osmeh na licu što je najlepše godišnje doba stiglo.

Melani Mrđanov 4.a.
OŠ "Čeh Karolj" Ada

Crtež Nikola Bešlić,
7.a. OS "Čeh Karolj" Ada

EZ AZTÁN A NEKEM VALÓ!

    Életünk talán első nagy kérdése, hogy mik is legyünk, hogy milyen iskolát, szakmát válasszunk.
    Ezt a kérdést egyre többet hallom magam körül. Persze hallottam már eddig is, főleg kiskoromban.
    - Na mi leszel, ha nagy leszel?
    Én meg gondolkodás nélkül vágtam rá valamit. Szinte már minden voltam, képzeletben. Meg hát elég sokat játszottunk olyasmit, amit a felnőttek csinálnak. Leutánoztuk, eljátszottuk őket, de szerintem ezzel nem csak én voltam így. De most, hogy egyre időszerűbb és a kérdés, sajnos csak ezt tudom mondani:
    - Nem tudom!
    Nem tudom, hogy mi való nekem, hogy miben lennék igazán jó. Van, aki már tudja, sőt olyan is aki már azt is, hogy merre melyik suliba szeretne iratkozni. Hát, jó neki! Már sok álmatlan éjszakán volt ez miatt, mert nem hogy nyugodni az, hogy én még nem tudom, mi szeretnék lenni. Mégiscsak könnyebb valamit úgy csinálni, ha kitűztünk magunk elé valamit. Napközben is gyakran eszembe jut ez a sorsdöntő kérdés, hogy mi való nekem.
    Remélem, hogy lassan rájövök, vagy valaki megmondja végre, hogy miben vagyok jó, mivel lenne érdemes folytatni. Persze tudom, hogy ez mind nem elég. Ott van még a felvételi, ami nem ártana, ha jól sikerülne, mert be is kéne majd kerülni abba a suliba, amit egyszer majd kinézek magamnak. Hogy mi lesz azután?
    Mindeni tervezget, álmodozik, hogy milyen lesz majd az élete.

Horváth Éva VIII. d.,
Mohol, Novak Radonić Általános Iskola