Az idei Aranykapu-fesztiválról
ÉGBE SZÁLLÓ FÜSTJELEK

    Valamikor őseink azt mondták, ha a máglyatűz füstje az égbe száll, Istennek tetszik az áldozat, és mosolyogva tekint a földre. Ilyen égbeszálló füstöt láttunk június 23-án az adai Savóhegy egyik színpaddá alakított placcán, ahol a helybeli Aranykapu Művelődési Egyesület évzáró előadásán a sok-sok csoport és egyéni fellépő bemutatta a közönségnek eddigi munkájának eredményét, majd ezt megkoronázandó, meggyújtották a szent iváni tüzet, hogy ősi szokás szerint elűzzék a környékről a gonoszt, a boszorkányokat, de magát az ördögöt is.
    Isten meg mosolygott az égből.
    Az Aranykapu Művelődési Egyesület behozhatatlan előnye, hogy a Szent Iván-napi, ősi tűzgyújtás rituáléját választotta évzáró ünnepévé és a misztériumjátékok példáját követve a mezőre vonult, hogy a Teremtő gyönyörű ege alatt vonultassa fel egyre sokasodó csoportjait és műkedvelő előadóit.

    Hogyan sikerül ennyire szinten tartani a bemutatókat és növelni a fellépő fiatalok számát? – kérdeztem Sóti Ernőtől, az Aranykapu Művelődési Egyesület vezetőjétől.
    - Mi általában nem koreográfiákat állítunk színpadra, hanem egy-egy jellegzetes táncanyagot mutatunk be – volt a válasz. – A kötöttség, a szigor mellőzésével a fiatalok magabiztosságot nyernek, mintha a fellépés alatt is játszadoznának, barátkoznának. Szívesen járnak hozzánk. Ebben persze óriási érdeme van feleségemnek, Sóti Éva művészeti vezetőnek, meg az oktató tanároknak és a gyermekek szüleinek.
    A tájegységeknek megfelelő, igényesen megvarrt népviseleti ruhákat biztosítottunk, amiben a gyermekek jól érzik magukat, és felszabadultan táncolnak. Az eredmény így nem marad el, amit a fesztiválok sokaságán elért eredmények és díjak is bizonyítanak.
    Mi, nézők, nem is tudjuk eldönteni, hogy melyik műsorszám tetszett a legjobban. De talán mégis magának a rendezvénynek a légköre, a több mint ötszáz néző halk duruzsolása és a műsorszámok végén felcsattanó taps. Igazi, vidám, gondtalan népünnepély, amit még a szúnyogcsípések, az akadozó hangosítás, az áramszünet sem tudott megzavarni.

    Az előadás során Sóti Zsuzsanna udvarhelyi gyermekdalokat, Sóti Erzsébet bukovinai, Katona Nikolina és Adrianna baranyai, a Pántlika népdalkórus pedig Maros menti dalokat énekelt. A Sóti-nővérek zobor-vidéki lakodalmi kettősöket, az Aranykapu népdalkórusa pedig zobor-vidéki dalokat adott elő.
    A mesemondók is sikerrel szerepeltek: Csuvik István, Kovács Anita, Bálint Tamás, Döme Orsi, Csuvik Mária, majd a legtapasztaltabb, Szabó Sándor. A néptáncosokat az Apróka-Kopogtatóka és a Kopogtató csoport képviselte, Halápi Imre mezőségi legényest táncolt, a Pengető citeraegyüttes moldvai dallamokat, a topolyai Csalóka együttes pedig fülbemászó szerzeményekkel bűvölte el a közönség nagy részét.
    A műsorvezetői feladatot Szarvák Gabriella és Döme Orsolya kedves egyszerűséggel, jártasan oldotta meg.
    Taps, taps, taps. Mindenki tapsot kapott. Úgymint Halápi Imre, Raffai Klára, a versmondók és a mesemondók felkészítője, Hézső Zsolt citeraoktató, Savelin László, a táncosok oktatója, a topolyai Cirkalom vezetője, aki Zellei Zsuzsannával együtt évről-évre rendre megjelenik az Aranykapu fesztiváljain is, Klemm Katalin énekoktató, Virág Mihály, a kosárfonó csoport mestere. Dicséretet (és nagy tapsot) kaptak a szponzorok is, meg a Fehér Galamb zenekar, amelyik a közös táncmulatsághoz, a tűzugrálás alatt is húzta a talpalávalót.
    Sóti Éva művészeti vezető tanítványaitól megkapó ajándékot vett át, majd tartományi képviselőnk, László Gizella is köszöntötte az egybegyűlteket.
    Utána következett, amit mindenki várt: Balog István, adófőnök-tűzmester lángra lobbantotta a szent iváni tüzet, és fiatalja, öregje ugrott, libbent, röpült a tűz felett, vagy mellette. Tisztító lángok, önfeledt hahota, kacagás, sikongás, lárma. Hat sarokkal odébb is hallatszott a ricsaj, mintha török rontott volna a falura! A savóhegyi aranykapus népünnepély az idén is bevéste magát az adaiak szívébe.
    A következő aranykapus találkozás: augusztus 15. – hétfő – a nagyboldogasszony napi kézműves kirakodó vásár az adai korzón.
    Ugye, oda is elmegyünk…

Király János