Falusi idill...

    Sokatmondó és különféleképpen értelmezhető a fenti cím, melyet e cikknek adtam, miután a számítógép elé ültem, és az elektronikusan előttem látható papírra vetettem a történteket. Vendégeinknek bizonyára ezt jelentette a nálunk töltött néhány óra.

    Az adai Cseh Károly Általános Iskola már évek óta tartja a kapcsolatot testvériskolájával, a magyarországi Csíki Hegyek Általános Iskolával (Budapest, XI. kerület). E két általános iskola között van egy közös program, hogy a diákok egyhetes kirándulásra mennek el egymáshoz. Az elmúlt évek során egy napra Törökfalura is rendszeresen ellátogatott a kis csoport. Az idén június 22-29-ig volt látogatóban a budapesti iskola tizenkét diákja három tanár kísértetével. Erre az eseményére Törökfalun június 28-án került sor, ami a diákok és vendéglátóik számára nagyon nagy élményt jelentett. A helybeli Utasi Andrea tanárnő volt megbízva a vendégek fogadásával, és több érdekes programmal várta őket. Mivel nagyvárosi diákokról volt szó, nem is volt kétséges, hogy mi is volna a legmegfelelőbb program és látványosság a vendégek számára, ami érdeklődésüket lekötné, miközben jól is szórakozhatnának. Törökfalu kis település községünkben, vannak még tanyák, ahol laknak is, ahova a vendégeket szeretettel fogadták. A Gere és a Török tanyára voltak elsősorban hivatalosak. Már az előző napokban Rózsa néni és Klárika helybeli asszonyokkal karöltve eltökélték, hogy zsíros lepénnyel kínálják meg a vendégeket. Mindenki a maga módján járult hozzá a nem mindennapi étel elkészítéséhez. Errefelé vidékünkön még van hagyománya a zsíros lepénynek. Na hát ez a különlegesség nagy élmény volt a vendégek számára de maga a környezet, a tanya jellege és mindaz, ami körülveszi azt és megtalálható benne az is élmény volt. A vendégeknek nagyon tetszett, hogy most itt, ezen a helyen közelebbről is találkozhattak a háziállatokkal, és meg is simogathatták őket. Mindazt, amit tanultak az állatokról és a falusi életről, most kézzelfoghatóan meg is tapasztalták. Komlós András bácsi befogta a lovakat a kocsi elé, és egy kicsit körülkocsizott a településen a kis csapattal, akik így még többet láthattak a falusi életből. A helybeli általános iskolát is megtekintették vendégfogadójukkal, aki büszkén mutatta meg munkahelyét és elmesélte, hogy itt hogyan is zajlik év közben a tanítás, és hány diák is jár ide tanulni. A kocsikázás után még volt egy kis idő, hogy megnézhessék a Mácsár családnál a papagájokat, ahol ketrecekben több fajta papagáj is van, amelyeket tenyészetre tartanak, de szeretik is őket.

    A falusi idill gyorsan elmúlott, hisz délutánra már Adán kellett lenniük a vendégeknek, az élményt elvitték magukkal, most már nem tanult dologként, hanem megtapasztalva, hogy vidéken, azaz kis településen is van élet, és az is szép. A vendéglátók úgyszintén megelégedve és örömmel voltak eltelve, hogy tudtak örömet és élményt szerezni ezen a délelőttön a diákoknak és tanáraiknak, akik messziről jöttek. Tehát, kedves olvasó, ez volt az a falusi idill vidékünkön, ami számunkra, akik itt élünk, már megszokott, de nagy érték és élmény azoknak, akik számára ez nem mindennapos látvány. Próbáljuk megőrizni kincseinket, melyben elődeink éltek, a mai világban igenis sokat jelent, ha megőrizzük és továbbápoljuk őket.

Molnár József