Kevés a haszon, sok a gond
Beszélgetés Szügyi Ferenc tejtermelővel

    Sokat hallottunk, olvastunk nemrégiben a mezőgazdaság, állatte-nyésztés és a tejtermelés gondjairól, az útlezárásokról, a nehéz tárgyalásokról a mezőgazdasági miniszterrel – végül valahogy megegyeztek, de ettől a problémák java része még megoldásra vár! Én is kíváncsi voltam hogy az állattartásról, tejtermelésről mi a véleménye Szügyi Ferencnek, aki évekig a Községi Független Földműves Szakszervezet elnöke volt, de még most is aktívan részt vesz tevékenységükben, bár azt mondja: visszavonult, és csak felkérésre ténykedik, amióta felesége elhunyt, és manapság is az aratási törzskar tagja.
    Mikor kezdtek el foglalkozni a tejtermeléssel? Mennyi tehenük volt kezdetben és mennyi van jelenleg?
    Amikor 1973-ban megnősültem, az apámtól kaptam két tehenet, és azóta folyamatosan van tehenünk. Körülbelül 15 éve kezdtem el hordani a tejet a tejgyárba az átvevő állomásra, ami 100 l alatt volt; előtte növeltük a tehén-állományt, és ami kimaradt (nem adtam át), azt feleségem feldolgozta egy időben, meg háztól is árultuk. Komolyabban akkor kezdtem tehenekkel foglalkozni, amikor a fiaim megnősültek, és az egyik velem maradt – a másik kitanulta a gépészeti szakmát és a Termometalban dolgozik. Ő már kb. 10 éve foglalkozik tehenekkel, velem együtt. Időközben szaporítottuk ezek számát, úgyhogy jelenleg 23 tehenünk van és ebből 11 fejőstehén, a többi üsző. Bikákkal nem foglalkozunk – azt mindjárt eladjuk a ”tehén alól”. Kisborjúból 11 van, ezek közül csak egy a bika, a többi az mind üszőborjú. A tejházat 2009-ben építettük, a hűtőberendezést a šabaci tejgyártól kaptuk, a többit a magunk pénzéből vettük (és csináltuk meg). – Azóta a tejgyár hűtős teherautója viszi tőlünk a tejet; Adáról, úgy tudom, csak mitőlünk, Moholról 4 tejtermelőtől, de az útközbe eső helységekből is összeszedi, hogy megteljen a hűtőtartály. Minden másnap viszi a tejet, de mi minden nap fejünk, van saját fejőgépünk. Az, hogy mennyi tejet ad 1-1 tehén, a körülményektől, az időjárástól, és sok más dologtól függ, az már biológia. Évente a tejgyárnak 25-30.000 liter tejet adunk át; ők kb. 30 dinárt fizetnek literjéért, de az a baj hogy késnek a kifizetéssel, mintegy 2,5 –3 hónapos lemaradásuk van. Nekem meg a pénz mindig kell, mert ugye takarmány is kell a jószágnak, a műtrágyát is be kell szerezni, hogy a többi kiadást meg ne is említsem!
    Maga szerint kifizetődő-e a tejtermelés manapság? Háztól adnak-e el tejet? Honnan szerzi be a takarmányt?
    – Nézze, a tejtermelés nem olyan, hogy évenként kelljen nézni, itt öt-tíz évet kell egybefogni, és akkor rámondható, hogy pozitív nulla a termelés. Eléggé összetett dolog ez az egész a mai nehéz helyzetben. Nem lehet teljesen rámondani, hogy kifizetődő manapság ez a mezőgazdasági ágazat. Nagyon sok a kiadásunk. Egy fejőstehén ára pl. 800 – 1.200 euró között mozog, tehát 20 tehenet megvenni nagy befektetés. Azután itt van még a műtrágya beszerzése (én nagy gondot fektetek erre), és nehéz ma jó minőségű műtrágyát beszerezni. Az utóbbi években igencsak romlott a föld minősége a sok vegyszer, környezetszennyezés miatt. A gabona ára is megugrott, és hát az is növeli a kiadások összegét. Volt olyan év, hogy 1 millió dinárt is „megforgattam”, de a nagy kiadások miatt egy jó része el is ment! Én híve vagyok annak, hogy egy-egy fejőstehenet öt évig „használok” és utána eladom, újat, ún. frisset veszek helyette. Az újabb tehén még több tejet adhat és egészségesebb is. Egy 4-5 évig használt fejőstehénnél már akadnak gondok: pl. kevesebb, vagy nem olyan jó minőségű a teje, különböző betegségek is megjelenhetnek nála stb.
    Mi háztól nagyon kevés tejet adunk el, van itt néhány szomszédasszony akiknek eladjuk, de nekünk a „háztól való eladás” inkább teher, mert mi a gazdaságot vezetjük, azzal vagyunk megterhelve, lefoglalva. Tudja biztosan maga is, hogy a jószágok körül mennyi munka van, pláne a tehenekkel milyen sokat kell vesződni. Amellett a földjeinket is művelni kell. A takarmányt megtermelem saját földemen, onnan biztosítom a búzát, a kukoricát (és ezt itthon összeőrlöm). Az állattenyésztés és a mezőgazdaság kiegészítik egymást, ezt a kettőt nem lehet különválasztani. A takarmány jó minőségű kell, hogy legyen, és mi is erre fektetjük a legfőbb hangsúlyt. Persze, e téren is vannak kiadások: a földet meg kell művelni, minőséges műtrágya is kell hozzá, a traktorhoz üzemanyagot veszünk, annak az ára meg állandóan növekedik! Jó lenne, ha már egyszer egy szinten maradnának az árak, akár az üzemanyagnál, akár a műtrágyánál! Amíg ezek az árak ilyen magasak, addig nekünk nem sok nyereségünk lesz, sem a mezőgazdaságból, sem az állattenyésztésből, sem a tejtermelésből. Ma a földek humusztartalma 3–3,5%-os, a korábbi évek 4–4,5%-os humusztartalmához képest, ez igencsak rossz minőségre utal. A mezőgazdaság és az állattenyésztés egybetartozik, csak magát az utóbbit nem lehet egymagában csinálni. Legalább is az én véleményem szerint. A takarmány alapanyaga a here és a kukorica (ezt csövestül adom), azon kívül zabot és fűszénát is adunk a jószágoknak. A jószágok alatt levő almot naponta kétszer cseréljük: etetés előtt és etetés után. Bizonyára emlékszik arra az időre, amikor a teheneket kicsapták a legelőre, és ők egész nap legelésztek – az volt a legegészségesebb az állatoknak, mert akkor jobb volt a tej minősége is, a tehenek is többet voltak levegőn. Manapság kevesebb levegő jut nekik az istállóban, és ez nem túl kedvező. Mi egyébként két hónapot pihentetjük az ellés előtt álló tehenet, ilyenkor nem fejjük. A szalma részben saját termésünk, részben pedig vásároljuk. A vetőmagot persze (amit a földbe vetünk) előbb meg kell venni, és amelyik olcsóbb, azt veszem meg.
    Mi a véleménye a mezőgazdaság mai helyzetéről, miben látja a problémákat? Milyen módon lehetne ezen javítani?
    A mezőgazdaság ma igen mostoha körülmények között van, ezért talán az új mezőgazdasági miniszter is hibás. Több probléma is van: egyrészt az állam nem fizeti meg kellő mértékben a mezőgazdasággal foglalkozó embereket, másrészt az árak állandó növekedése (elsősorban az üzemanyagé), harmadszor a politikusok sem törődnek velünk. Persze, vannak helybeli gondok is: itt van például a Mlinprodukt malom – a 2008-ban és 2009-ben átadott búza árát több gazdának még nem fizették ki, de érdekes mód a tavaly átadott búza árát (igaz, kevesebben adták át) kifizették. Ezt én szóvá is tettem a törzskar ülésén.
    Én azt látom, hogy nem jó irányba halad a gazdaság, nemcsak a mezőgazdaság, hanem az ipar se fejlődik! Addig, míg a politikusok nem látják meg a problémák lényegét, míg ilyen módon viszonyulnak a mezőgazdasággal foglalkozókhoz, addig itt nem lesz rend! Az Európai Unióba a fennálló gondokkal nagyon nehéz lesz bejutni – fejezte be a beszélgetést Szügyi Ferenc tejtermelő, állattenyésztő, földműves.

Bálizs Géza