Az elismerés ára a kemény munka

    Mi csak úgy ismerjük, mint harmonika tanárnő, aki erre a rendkívül szép zenére tanítja növendékeit a zeneiskolában. Pedig ettől jóval több, nagyobb és alaposabb, aki a maximálist kéri és várja el a gyerekektől, aki nem enged ki a kezei közül egy átlagos harmonikást, különösképp ha lát benne valami tehetséget. Növendékei eddig számos rangos kitüntetésben részesültek a különböző versenyeken, fesztiválokon, ahonnan nem tértek haza helyezés nélkül. Zenei tudása, amit eltökélt szándékkal és óriási akarattal visz át növendékeire, saját magát igazolja, ugyanakkor hatalmas élményt jelent a gyerekeknek is. És ez így van rendjén. Mert a kötelező zenei oktatáson kívül szabad idejét feláldozva neveli, oktatja, a közönség elé viszi a tanítványit, hogy megmutassák, mit tudnak, és hogy bebizonyítsák, a zene nem egy bezárt fiók tartalma, hanem a nagyközönségnek szól élőben.
    Az eddig leírtakból kikövetkeztethetjük, hogy Rákos Rózsáról, az adai Bartók Béla Alsó Fokú Zeneiskola harmonikatanáráról van szó. Ahhoz, hogy Rózsát közelebbről is megismerjük, talán azzal kell kezdeni, hogy ez évben elnyerte a Szerbiai Zene- és Balett-pedagógusok Egyesületének nagydíját, ami a zenei oktatás terén elért kimagasló eredményt hivatott nyugtázni. Rózsa sok évi zenei oktatást tud maga mögött a harmonika szakon, így a neki odaítélt elismerést büszkén vallhatja magáénak. Ilyen kitüntetésben 13-an részesültek az egész országban, noha tudjuk, hogy jóval több zeneiskola működik.

Az ünneplés pillanatai Rákos Rózsával

    Rövid szakmai életrajzából kitűnik, hogy Rózsa sikere nem véletlen. Hogy ezt az elismerést kiérdemelte, rengeteg iskolán kívüli munka van mögötte, ami a különböző versenyeken elért eredményekkel mérhető. A ma ötvenharmadik életévében lévő tanárnő rendkívül nagy tapasztalattal, munkaszeretettel és munkabírással még mindig hozza a sikereket, amiket mint beért gyümölcsöt, tanítványai igazolnak.
    Zenei pályafutását Adán, a mai iskolájában kezdte a harmonika szakon, majd a szabadkai zenei középiskolát is sikeresen befejezte. 1977-ben már mint harmonika tanár, a Bartók Béla zeneiskolában helyezkedett el. 1986-ban szakvizsgát tett Újvidéken harmonika szakból, és tanári minősítést kapott. Ugyanebben az évben Majdanpekre költözik, és az ottani Ranko Krivić zeneiskolában tanít. Öt évvel később, 199l-ben visszatér Adára, újra a zeneiskolában helyezkedik el, és a zenei oktatást mind a mai napig nagy sikerrel folytatja.
    Az eddig elér sikereiről hosszú listát lehetne készíteni, hisz húsz év alatt növendékeivel 65 dobogós helyet ért el az országban, de a határon túl is. A szólisták mellett kamara-együtteseket is vezetett – mondhatjuk szép sikerrel. Első jelentős eredményét mindjárt az elhelyezkedését követő évben, 1978-ban a Púlai Nemzetközi harmonika napokon érte el, amikor szólistája a II., kvartettje pedig az I. helyet szerezte meg. Az utána következő években, amikor kis harmonikásai megjelentek a versenyeken, fesztiválokon, soha nem tértek haza érem nélkül. 1993-tól kezdve tanítványai szinte évente rendszeresen látogatták a rangos versenyeket, és tanárnőjüknek köszönve gyűjtötték az első, második és harmadik helyezéseket. Az adai Bartók Béla zeneiskola ismertté vált az egész országban, beleértve még a nagy Jugoszláviát is, a későbbiek során pedig szinte minden jelentősebb városban, ahol a versenyek zajlottak. Púlán kezdték, majd folytatódott Pancsován, Čačakon, Valjevón, Smederevón, Borban, Negotinban, Belgrádban, Kragujevacon, Zemunban, Topolyán, Törökbecsén a magyarországi Kecelen, Loznicán, Lazarevacon stb. Voltak évek, amikor négy-öt versenyen is részt vett tanítványaival, 2004-ben és 2005-ben pedig hatszor is közönség és a zsűri elé léptek. A versenyek jellegét tekintve rendkívül változatos rendezvények szereplői voltak. Részt vettek nemzetközi megmérettetéseken, országos versenyeken, különféle fesztiválokon, zeneiskolák találkozóin, fiatal harmonikások versenyén stb. Az ezeken a versenyeken elért eredmények sem elhanyagolhatók, ellenkezőleg sokat elárulnak a munka minőségéről. A rendelkezésemre álló dokumentumok arról tanúskodnak, hogy a kis harmonikások egyéniben és összeállításban (duó, kvartett, kvintett, kamara összeállítás) 15 arany-, 32 ezüst- és 14 bronzérmet szereztek – ha sportnyelven mondjuk, valamint 4 dicsérő oklevelet is kaptak.
    A tanárnő maximalista – mondják többen is. És miért ne lenne az!? Mert, aki valamit elvállalt, szeretettel és odaadással teszi, azt a tökéletességig próbálja vinni. Rózsa ezt szándékozik növendékeivel is megértetni, beléjük ültetni a tudást, a kitartást, a munkát, különösen, ha a tehetséget is megérzi,  attól függetlenül, mi lesz velük a távoli jövőben. De amíg kezei alatt vannak, legyenek a legjobbak! És ez így a jó, így a helyes.
    A zeneiskola tanári kara sem feledkezett meg kiváló kolléganőjéről a rangos kitüntetés kapcsán. Az iskola évzáró ünnepségén, amit június elején tartottak, Rózsa tanárnőt oklevéllel és szerény ajándékkal jutalmazta meg a kollektívája – azzal a mottóval, hogy az ő sikere az iskola sikere is. Ugyanezt válaszolta a tanárnő is, amikor meghatódva köszönte meg a kollégák figyelmességét, mondván, egy kollektíva egyede csak akkor lehet sikeres, ha a többiek is mellette állnak, és együttesen, egymást segítve oldják meg a feladatokat.

Vastag János