Tánc a csűr alatt

    Vidám gálával zárult a Vadvirág Hagyományápoló Kör XVII. népzenei és néptánc-tábora július 9-én, szombat este. A táborlakók hagyományosan a csűr alatt, hangulatos esti műsor keretein belül mutatták be mindazt, amit egy héten keresztül elsajátítottak oktatóiktól. 
    A tábor helyszíne idén is a lóversenypálya volt július 3-a és 10-e között, ahol közel 80 fiatal fordult meg. A 4 és 30 év közötti táborosok a helyiek mellett Padéról, Torontálvásárhelyről, Moholról, Martonosról, Nagykikindáról és Szegedről is érkeztek.

    A fiatalabb korosztály Dél-alföldi táncokat tanulhatott a temerini származású Varga Andreásztól, az idősebbeknek pedig felcsíki táncokat oktatott az Erdélyből érkezett Kádár Elemér és párja Szabó Eszter Budapestről.
    Az óbecsei Fokos népzenei együttes, valamint Keszég Ákos vonós hangszeren tanított népzenét, a furulyamuzsikát pedig Varga Imolától sajátíthatták el az érdeklődő táborlakók.
    A táborban minden délután kézműves foglalkozások is zajlottak a hagyományápolás jegyében. A nemezelést a moholi Farkas Mónika vezette, a gyöngyfűzést a topolyai Dimény Ibolya mellett tanulhatták, a népi fazekasság fortélyait idén is az adai Orcsik Csaba segítségével sajátíthatták el a résztvevők, valamint rongybabákat is készíthettek Varga Lívia és Tóth Krisztina segítségével, akik munkájához Török Béla adományozott alapanyagot.
    Kikapcsolódásként lovagolhattak a Gyarmat család pónilován, megtekinthették a Csodaszarvas Baranta csapat bemutatóját és strandolhattak is egyik délután a medencén az Adica közvállalat jóvoltából..
    Minden este a kikindai Tóth Hunor olvasott esti mesét, de más tartalmas program is ígérkezett: első este a törökbecsei Micsik Béla tartott népi hangszerbemutatót, kedden közösségépítő játékokat játszottak Varga Imola és Rácz Szabó Rita vezetésével, a következő este Ki mit tud-on vehetett részt néptánccal és népdalokkal minden szerepelni vágyó, csütörtök este a táborban koncertezett az adai Baraparty együttes és igazán jó buli volt!, pénteken pedig Cs. Tóth Gabriella tartott néprajzi előadást.

Keszég Ákos, Varga Andreász, Szerda Balázs

    A Vadvirág-tábor közkedveltségét, a helyi táborlakók a következőkkel támasztották alá: Varga Emese és Raffai Anikó: „Csaknem az első évtől kezdve részt veszünk, és itt vagyunk a táborban. Minden évben nagyon várjuk. Mindig színvonalas az oktatás, képzett tanárok jönnek határon innen és külföldről is. A környezet ideális: nyugodt, picit elzárva, mégis a városban. Igaz, kevesebb a résztvevő, mint évekkel ezelőtt, és a korosztály is fiatalabb, ezért a mi szerepünk is megváltozik, hiszen nemcsak tanulunk, hanem nevelőként is helytállunk. A táborban mi a felcsíki táncokat tanuljuk. Jók a zenészek és a szakácsnők is finomakat főznek. Ez a tábor a hazatérés élményét nyújtja nekünk!”
    Szollár Leóna: „Táncolok, nemezelek, gyöngyöt is fűztem. Itt van a testvérem is, de ismerkedtem más gyerekekkel, mert sok gyerek van itt és ez tetszik. Sok éneket tanultam és jókat főztek a szakács nénik. Máskor is jövök!”
    Pintér Zsolt: „Táncot tanulok, nemezelek, agyagozok, babát készítek. Jól érzem magam. Szeretek itt enni!”
    Szollár Bianka: „Táncot tanultam és hegedűn népzenét. Nemezeltem, gyöngyöt fűztem, és rongybabát is készítettem. Először vagyok ebben a táborban, de nagyon tetszik és szeretnék máskor is jönni!”
    Szügyi Csenge és Szügyi Levente testvérpár: Csenge:” táncoltam, meg furulyáztam, de varrni szerettem a legjobban.”, Levente: „Táncoltam és hegedűmuzsikát tanultam, és jó, hogy a tanárok nem voltak szigorúak.”
    A „nem szigorú” oktatók is nyilatkoztak:
    Keszég Ákos: „Szigorra nem volt szükség, hiszen a tanítványaim tanulni jöttek. Bensőséges kapcsolatot akartam kialakítani és építő kritikákkal haladni. Könnyű volt az oktatás, hiszen minden megbeszélt dolgot megcsináltak. A dallamokat szinte mind ismerték, ez megkönnyítette a közös munkánkat, meg persze az, hogy együtt választottuk ki azokat a délalföldi muzsikák repertoárjából. Jól teljesítettek.”
    Varga Andreász: „Dél-alföldi oláhos táncokat tanítottam a fiatal gyermekkorcsoportnak. A foglalkozás elején először is az ugráskészséget kellett kialakítani, főleg a kicsik miatt. Ezt követte az alapmozdulatok elsajátítása, majd összerakva lassan kialakult maga a tánc. Korukhoz képest teljesítették a célt. A Vadvirág-tábornak jó híre van, és ez nagyon kell itt Adán. Szeretek ide jönni, mert családi hangulatú a tábor!”
    Szerda Balázs, a Fokos zenekar tagja: „Tavaly még tanulni jöttünk ebbe a táborba , idén viszont már mi vagyunk a tábor zenekara. A muzsikusnak az együtt muzsikálás kell és ez egy lehetőség nekünk az összekovácsolódásra. A Dél-alföldi zene különleges. Tamburával játsszák. Manapság ritka mégis, hogy használják ezt a hangszert, de zenész társaimmal (Sterbik László, Szabó András, Jovánovity Péter, Csonka Balázs) együtt próbáljuk visszahozni azt ebbe a zenébe. Álmom a Dél-alföldi buli. Itt ez megvalósul és számomra ez a tábor csúcspontja!”
    Varga Lívia hozzátette, hogy a dél-alföldi táncok kísérője a Fokos zenekar volt, a felcsíki táncok talpalávalójában pedig Keszég Ákos, Bálint Zsombor és Varga Balázs is közreműködött. Természetesen azokról sem feledkezett meg, akik finom falatokkal kényeztették a résztvevőket egész héten, ők pedig a szakácsnők: Szabó Ilonka és Kalocsai Teréz. Kihangsúlyozta  még, hogy a tábor támogatója volt az adai Önkormányzat, az Adica közvállalat, A Halász József Mezőgazdasági Kombinát az adai szülők, és reményeik szerint a Bethlen Gábor Alap. Varga Lívia, a Vadvirág HK elnöke és egyben a tábor vezetője elmondta, hogy a szervezésben Varga Tibor, Resócki Roland, Varga Imola és Rácz Szabó Rita is részt vettek.” Minden alkalommal arra törekszünk, hogy sikeres kimenetelű legyen a rendezvény!”
    Néhány délután magam is tanúja voltam a kézműves műhelyek munkájának, a táncos próbák vidámságának, és szinte jólesett látni a sok jókedvű gyereket. A tábor zsongott a kacagva futkosó apróságoktól, a játékos kedvű ifiktől, a tánctól, a zenétől, vagyis a közösségbe formáló erőtől. Jólesett köztük lenni.

Lajkó Szilvia