Ada-nap alkalmából
A KITÜNTETETT GYŰJTŐTÁRS

    Az idei Ada-nap alkalmából Đorđe Tadić, moholi lakos, közismert gyűjtő is a kitüntetett polgárok között volt, mégpedig „a gyűjtés területén elért kimagasló eredményekért, Novak Radonić nevének és alkotásainak megőrzéséért, munkásságának és alkotó munkájának ismertetéséért a fiatalabb generációk számára.” Ez áll a neki adományozott oklevélben.

Đorđe Tadić az Ada-napi kiállításon, a gyűjteménye, Novak Radonić festményeinek reprodukciói előtt (balról-jobbra): Novak Radonić (önarckép kalappal), Dositej Obradović, Jakov Ignjatović és férfiportré. (Eredetik a Szerb Matica és a Belgrádi Nemzeti Múzeum képtárában).

    Mi onnan ismerjük, hogy hosszú évekre visszamenőleg minden valamire való adai és vidéki bélyeg-, levelezőlap-, pecsét-, autogram- stb. kiállításon részt vesz, és gyűjteményéből a fölösleges darabokat árulja, cseréli. Így minden érdeklődővel szóba elegyedik, tapasztalatokat cserél, tanít és új, gyűjteményébe illő tárgyak után érdeklődik. Továbbá jó ideje ő az ada-moholi bélyeggyűjtők egyesületének elnöke is, és ha valamire szükségünk van, csak szólunk neki, és a gyűjtőknek máris biztosítja a keresett bélyeget, első napi borítékot.
    Így volt ez a szerb és a magyar posta közös kiadványával, a Liszt Ferenc emlékbélyeggel is. Ezt Đorđe nemcsak hogy biztosította számunkra, de még pénzt sem kért érte. Igaz, nem nagy érték, de az eszmei értéke az, ami a számunkra felbecsülhetetlen. Mostani újságunk Zöld Levél rovatában ezt a bélyeget különlegességként be is mutatjuk.

Ada. Városház és Erzsébet szálloda, a tornaterem és Ady Endre Kultúrkör (könyvtár) 1900 (Đorđe Tadić gyűjteményéből)

    Đorđe, mutatkozz be te is az olvasóknak!
    – Đorđe Tadić vagyok, moholi lakos, feleségem Ilonka, fiunk meg Branislav. Amióta az eszemet tudom, gyűjtő vagyok. Érdeklődési körömbe tartoznak a bélyegek, a postai elsőnapi borítékok, a képes levelezőlapok, a régi városképek, fényképek, régi pecsétek, autogramok, könyvek, dokumentumok, okmányok stb. Gyűjteményemből megemlíthetők például az olyan hírneves sakkozók aláírásai, mint Fischeré, Talé, Szpaszkié, Botvinniké, Karpové, Kaszparové, Gligorićé.
    Hogy fogadtad az Ada-napi kitüntetést?
    – Jólesett. Ez mindenképpen újabb lendületet, biztatást jelent a további gyűjtőmunkámhoz, mert azt jelenti, hogy igyekezetemet a szélesebben vett közvélemény is értékeli. Most, hogy elismerést szereztem magamnak, egyben kötelezettséget is érzek, hogy még alaposabban, még következetesebben kezeljem a gyűjteményeimet, az összegyűjtött anyag feldolgozását és bemutatását, mert van érdeklődés iránta.
    Eddigi legnagyobb sikered?
    – Ezüstérem a 2004-es athéni bélyegolimpián. Ezt a bélyegkiállítást a nyári olimpiával egyidőben tartották és az ott elért második helyezésem, azaz ezüstérem egy olyan kiemelkedő, jelentős eredmény, ami az embert egész életében, sőt azon túl is elkíséri.

Ada, gőzhajóállomás, 1915 (Đorđe Tadić gyűjteményéből)

    Milyen szinten foglalkozol az egykori moholi festőművész, író, Novak Radonić munkáinak gyűjtésével?
    – Mindent gyűjtök róla: műveinek reprodukcióit, könyveit, újságcikkeit, fényképeit, írásait, használati tárgyait. Most, az Ada-napi kiállításon bemutattam festményei egy részének színes reprodukcióját, amik főként arcképek. Az eredeti festmények valamelyik képtárban láthatók, legtöbb az újvidéki Szerb Matica helyiségeiben, tehát távol Moholtól és Adától, meg a többi Tisza-menti helységünktől. Ha valaki látni kívánná őket, akkor el kellene utazni hozzájuk messzire, én pedig helyben be tudom őket mutatni a gyakran megnyíló kiállításokon.

    Đorđe vezetékneve Tadić, akárcsak Szerbia mostani köztársasági elnökéé, Boris Tadićé. Megkérdeztem:
    Rokoni kapcsolatban álltok-e, vagy csak névrokonok vagytok?
    –  Névrokonok vagyunk, de már kezet fogtam az elnökkel. Egyszer, egy rendezvényen a közelébe kerültem és mondtam a protokollfőnöknek, hogy az én nevem is Tadić, ezért egy kézfogással szeretném üdvözölni az elnököt. Azt mondta, semmi akadálya, én meg kezet fogtam Tadić elnökkel. Kérdezte, mivel foglalkozom. Megmondtam neki, mire ő azt mondta „Sok sikert. Csak így tovább!” Hát most itt ez az Ada-napi kitüntetés igazolja, hogy megfogadtam a biztatását.

Írta és fényképezte (reprodukciók): Király János