IN MEMORIAM
BÍRÓ PÁL
( 1926 - 2006.)

    Hitetlenkedve fogadtuk a hírt, hogy Pali bácsi meghalt. Mindenki csak így  ismerte, hogy Pali bácsi. A népszerű kereskedő, aki a Ravnica boltjaiban dolgozott sokáig, nyugdíjba vonulása után is aktív maradt. Sokat mesélt azokról  az évekről, amikor a cukrot mérték, amikor még a vevőkért mindent meg kellett tenni. A vérében volt a szakma szeretete, hiszen még a legutóbbi nagy segélyosztások alkalmával is szívesen megmutatta a fiatalabbaknak, hogyan kell helyesen becsomagolni az árut.
    Egyszerű, de nagyszerű ember volt. A második világháború harcosai közt aktívan kivette a részét a Harcosszövetség munkájából és a II. Helyi Közösség helyi szervezetének pénztárosaként tevékenykedett.
    Pali bácsi igazi humanista volt, szerette az embereket és önzetlenül segített bármikor, amikor csak szükség volt rá. Ötven éven keresztül a Vöröskereszt egyik legmegbízhatóbb aktivistája volt. A segélyosztás, a véradás szervezése, a véradási bizottság és éveken keresztül a községi bizottság tevékenységében jeleskedett. Mindig pontos volt, sohasem hiányzott, rá mindig számítani lehetett. A leghűségesebb, a legodaadóbb aktivisták közé tartozott. Példát mutatott a fiataloknak. Hitet, erőt adott a többieknek, biztatott, lelkesített bennünket. Százszoros véradó volt, minden akció előkészítésében és lebonyolításában részt vett. A halála előtti napokban is járt a Vöröskeresztben, egyeztettünk, vállalta, hogy viszi a plakátokat. Kicsit elfáradt már, de azt mondta, az idén még segít, utána átadja a helyét a fiataloknak. Erre az  akcióra azonban nem ért oda. Hirtelen utolérte a halál.

Bíró Pál elismerést vesz át a Vöröskereszt korábbi elnökétől,
dr. Balogh Andrástól

    Úgy emlékezünk rá, mint aki mindent vállalt, csak hogy segíteni tudjon. Leltározott, plakátokat ragasztott, meghívókat  hordott szét, támogatókat toborzott. Az a kevés olyan aktivista közé tartozott, akinek nem kellett szólni, nem kellett meghívót küldeni. Jött és tette a dolgát. Izzig-vérig aktivista volt, a Vöröskereszt élő legendája. A szíve, a lelkesedése, az emberszeretete csodálatos volt. Elfogadta az idők szavát, nem riadt vissza az újtól, a változtatásoktól, és kitartott szervezetünk mellett akkor is, amikor nehéz volt, amikor sokat  kellett dolgozni, amikor harcolni kellett az igazunkért, egy emberségesebb viszonyulás eléréséért. Tettrekészségéért, önzetlen segítségéért több elismerésben is részesült, de a legnagyobb, hogy négy évvel ezelőtt megkapta a Szerbiai Vöröskereszt aranyplakettjét.
    Pali bácsit, a cukros bácsit, akit a gyerekek csak így ismertek, hiszen sok-sok cukorkát szétosztott közöttük, örökre szívünkbe zártuk. Emléle örökké élni fog, nem felejtjük el. Nyugodjék békében!

Krizsán V. Vilmos