50 ÉVES AZ ADAI KÉZILABDA
Ötven év nem kis idõ. Nagyon sok minden történik ennyi idõ alatt, különösen egy gyorsan fejlõdõ klub életében. Ha minden mozzanatot, eseményt le szeretnénk írni, egy vaskos kötet alakulna ki az adai kézilabda történetének leírásából. Ezúttal azonban elégedjünk meg egy nagyon rövid áttekintéssel, megjelölve a fontosabb eseményeket, dátumokat.
Adán a kézilabda már 1955-ben kezdte bontogatni szárnyait kiskézilabda elnevezéssel. A pálya mérete akkor 32 x 18 méter volt, majd késõbb állandósították 40 x 20 méteresre.
Községünkben lelkes tanügyi munkások kezdik meghonosítani ezt a dinamikus, tetszetõs labdajátékot, elsõsorban a diákok körében: Koncsik László, Lehoczki Ferenc, Nagy Frigyes, Kozma Antal, Dér József. Nem sokkal késõbb már nem hivatalos kézilabdaklubok léteztek mint a Partizán, Radnicski, Bratsztvo. Késõbb ezekbõl a csapatokból nõtt ki két erõs együttes: a Radnicski és a Bratsztvo.
Jobbról a fekvõ fiú Sterbik Árpád
1957-ben a zentai járásban nyolc csapattal járási bajnokság kezdõdött, melyben Adáról ADA KE (a volt Radnicski) és a Bratsztvo szerepelt. Ugyanez év õszén már a szabadkai ligában játszottak a csapatok. Két évre rá az Észak-bácskai liga tagjai. 1962-ben egyesül a két csapat és Sloga néven aratja sikereit a Vajdasági ligában. Egy évre rá a Jugoszláv kupában a belgrádi Partizánnal mérkõzik és bejut a 18 legjobb csapat közé. Az 1964-es év is sikerdús volt. Megnyerjük a zrenjanini téli kupát, Szõke István az év sportolója a községben, amit késõbb Szõke László is kiérdemel, nemkülönben Szõke Maca, aki Spartak-díjat kapott. 1966-ban a Sloga bejut az egységes szerb ligába. A klub vezetõsége a következõk: Bata József elnök, Nagy Frigyes intézõ, Tóth György titkár, Lehoczki Ferenc edzõ. 1967 júliusában selejtezõt játszik az elsõ ligába jutásért, sikertelenül. 1969-ben a csapat felveszi a POTISJE nevet, majd Nagy Frigyes bejelentésére az edzõi teendõket Benedek Ernõ szabadkai edzõ látja el. Utána Popov Laza, majd Szõke István is edzõsködik, míg a fiatalokat Lehoczki Ferenc veszi át. Keze alól került ki több kiváló játékos, közülük csak három nevet mondok: Hodik Sándor, ifj. Bajusz Sándor és Sterbik Árpád.
A felsõ sorban balról elsõ a másik hírneves kapusunk Hodik Sándor
1973-ban felépül a sportcsarnok, javulnak a feltételek is a magasabb színtû játékra. Az egységes szerb ligából 1975-ben a Potisje selejtezõ nélkül bejut az I szövetségi ligába. Utána a II ligában majd az I/B ligában szerepelünk. A játékos keret ekkor a következõ: Jeremiæ, Hangodi, Bajusz J. Bödõ, Posztós, Mandiæ, Tassi, Sábli, Sterbik, Horvát. A névsor természetesen nem teljes, nehéz lenne most és itt felsorolni mindenkit, aki kovácsa volt a kézilabda sikerének. De hadd emlékezzek meg azokról a vezetõkrõl és játékosokról, akik örökre itt hagytak bennünket: Dér József, Bata József, Nagy Frigyes, Laza Lukic (Funko), Nastasiæ Aleksandar, Tomislav Kovaèev, Pintér Lajos – vezetõségi tagok, Gulyás József, Krebsz Sándor, Gordán Rudolf, Madarász Ignác, Sábli Mihály, Bakos Imre, Komlós Mátyás, Pergel Alajos – játékosok.
Jugoszlávia szétesése is nyomot hagyott a kézilabdán. Az általános leszegényedés, a háború, megtette a magáét, hogy ne legyen csapat. 1992 és 1998 közötti idõszakot mégis átvészelte, köszönve id. Tóbiás Józsefnek és feleségének, akik támogatásukkal elõsegítették az újabb generáció kifejlõdését.
Leírásom nem lenne teljes, ha nem szólnék az öreg fiúk csapatáról. A nagy Jugoszláviában 1988-ban és utána, Umagon rendezték meg az akkori ország ligás csapatainak kiöregedett játékosainak találkozóit. A mi csapatunk két ízben is elhozta a serleget. És még akkor is bebizonyítottuk, hogy mi játszottuk a legszebb, legeredményesebb kézilabdát, amit sokan megcsodáltak.
Elmondhatom, hogy sikert sikerre halmozva, az elemitõl eljutottunk a világ tetejére, köszönve Sterebik Árpádnak, aki innen indult világhódító útjára.
Ez év július 2-án, Ada napja alkalmából, a polgármester köszönõlevéllel tüntette ki az 50. évét ünneplõ Potisje-Pletex kézilabdaklubot!
Lehóczki Ferenc
