Focisuli
Adán az utóbbi idõben mind több szó esett a futballról, pozitív és negatív értelemben is. A negatívum az, hogy az elmúlt 10-15 év alatt annyira visszafejlõdött ez a valamikor rendkívül népszerû és közkedvelt sportág, hogy a végén a klub már csak papíron létezett – csapat nem volt. A pozitívum viszont abban rejlik, hogy néhány lelkes sportember nem hagyta tönkremenni a klubot, ahol fõleg a fiatalok találják meg a helyüket, hanem tudásukhoz és lehetõségeikhez mérten mindent megtesznek annak érdekében, hogy életre keljen a klub, legyen csapat, foglalkozzanak a fiatalokkal.
Ilyen indíttatásból jött létre a focisuli, amirõl Manojlovic Erzsébet, az iskola vezetõje-mindenese, a szülõi tanács elnöke így nyilatkozott:
- Az iskola az AFK futballklub keretein belül mûködik már három éve, míg a szülõi tanács, amely lényegében vezeti az iskolát, ez év januárjában alakult meg. A szülõi tanács azokból a szülõkbõl tevõdik össze, akik a legnagyobb mértékben segítik az iskolát, és szívügyüknek tartják a gyerekekkel való törõdést. Ezek: Manojlovic Erzsébet, Kovács József, Vujic Branislav, Gecsõ Tibor, Szabó Zoltán, Csuvik Csaba és Dávid Gyula. A tanács megalakításának kezdeményezõi is a szülõk voltak, mert érezték, hogy szervezett formában sokkal többet tudunk nyújtani a gyerekeknek. Az ötlet 2005-ben fogant, amikor Makón voltunk egy tornán. Akkor siralmas körülmények között léptünk fel, nem volt egyforma mezünk, sportszár stb. Volt, aki farmernadrágban focizott, szóval furcsán néztünk ki. Hazafelé jövet arról beszélgettünk, hogy meg kellene próbálni adományokat gyûjteni, szerelést vásárolni a gyerekeknek, felöltöztetni õket. Ez végül is sikerült, és elsõ nekifutásra kaptunk 60 mezt, a Mûszaki Iskola ingyen megkötötte a sportszárakat. Találtam egy adományozót, akitõl 35 táskát kaptunk. A melegítõket már a szülõk vették meg, így ma már sehol sem kell szégyenkeznünk.
- Hány gyerek látogatja jelenleg a focisulit?
Az iskolában jelenleg 70 gyerek van, akikkel három edzõ foglalkozik, azzal, hogy van egy kapusedzõnk is. Az edzõk: Halász Sándor, Sztári Attila, Csócsity József és Laták Béla a kapusedzõ. Ugyanakkor nagy részt vállalt a munkából Nagy Albert, Fehér Emil és Tóth Zoltán mint segédedzõ. Hetente különben három edzést tartanak, egy-egy tréning másfél órás, amikor a gyerekek csoportokra osztva, korosztályok szerint edzenek.
A gyerekek, akik eljárnak az edzésekre, szívvel-lélekkel dolgoznak, egyrészt azért mert a szülõk is jelen vannak az edzéseken. Elõtte még a tornákra, a meccsekre is kevés szülõ jött el, de az utóbbi idõben sokkal nagyobb érdeklõdést tanúsítanak gyerekeik iránt. A szülõi értekezleten nagyon sokan felajánlották segítségüket, aminek az lett az eredménye, hogy a tavalyi 40 gyerek helyett az idén már 70 jelentkezett. Közülük rendszeresen mintegy 55 gyerek vesz részt az edzéseken, ugyanúgy a tornákon. A suli egész éven át tart, nyáron és szép idõben a futballpályán, télen pedig a sportcsarnokban.
A focisuli célja, hogy minél tömegesebb legyen, minél több gyereket kapcsoljunk be, hogy aktívan sportolhassanak. Tervezünk még az idén egy nagyobb tornát, amely nemzetközi lenne, mert magyarországi, romániai csapatokat is meghívnánk, sõt Kosovska Mitrovicáról is szívesen eljönnének.
Ha az eredményeinkrõl beszélek, elmondhatom, hogy érdekesen alakultak. Ebben az évben több korosztály is részt vett jelentõs versenyeken, és közepes eredményt értek el. Ám meg kell jegyezni, hogy igen erõs mezõnyben is szerepeltek a Vojvodina, a temerini TSK, Makó, Becse (két csapat) és Zenta csapataival. Februárban Kanizsán került sor az ún. válogatott csapat összeállítására, ahol számba vették Ada, Zenta és Kanizsa csapatait. Egy tornán kiválasztották a legjobbakat a községközi válogatottba. Adáról hét gyerek került be (hárman a 94-es, és négyen a 95-ös korosztályból.). A lényeg az, hogy innen is került magasabb szintre néhány gyerek, ami szerintem a siker kezdetét jelenti. Márciusban Makón jártunk egy tornán a 94-es korosztállyal, ahol a második helyet szereztük meg. Különben Makóval igen jó kapcsolatunk van. Már több generációs tornán is részt vettünk szinte mindegyik korcsoporttal. A 95-sök pl. elsõk lettek. Az adai Gasztro kupán 8 csapat közül a második helyen végeztünk. Júliusban volt a Böködi torna, melyen harmadik és elsõ helyet szereztek. Ez nemzetközi torna volt. A padéi tornán is elsõk lettünk, valamint a magyarországi Mélykúton tartott Szent István tornán a 94-sek elsõk lettek. Megemlítem, hogy a barátságos mérkõzések állandóan mûsoron vannak, így a gyerekek szinte mindig versenyben vannak.
Meddig fogjuk csinálni? Tavaly sem volt megállás. A nyári edzések után télen a sportcsarnokot veszzük igénybe a lehetõségekhez mérten, de kihasználva a téli szünidõt, akkor hetente három edzést is tartunk. Így volt ez a múltban, remélem, így lesz az idén is.
Hogy én hogyan kerültem a suli élére? Ez úgy spontán jött, a többiek megbíztak bennem, vállaltam a munkát és csinálom is nagy elõszeretettel, annál is inkább, mert a fiam is focizik. Igaz, hogy sok munkával, utánajárással jár, de igyekszem helyt állni, a legjobbat nyújtani a gyerekeknek. Ismeretségem révén sok csapatot én hoztam elõször Adára, mit pl. a Vojvodinát, a Temerint, a Becsét, a Feketicset, a Veterniket, legújabban pedig Orosházával vesszük fel a kapcsolatot. Eddig mindenki elégedetten távozott mondván, vissza fogunk még jönni. Különben semmi hátránya nincs annak, hogy én, mint nõ, anyuka vezetem a sulit. A szülõk, az edzõk teljes mértékben elfogadtak és támogatnak. Azt is megemlíthetem, hogy a szülõk segítségével július 16-án megünnepeltük az AFK napját. Így a focisuli is ünnepelt, amikor az idõsebb egykori játékosok is megjelentek. Szép nap volt ez a gyerekeknek, mert az apukák méreték össze erejüket és tudásukat a pályán a gyerekek meg szurkoltak nekik. Ekkor készült el egy hatalmas focipálya-torta a gyerekek legnagyobb örömére.
Eredmények, trófeák. 2004-tõl errefelé kezdték gyûjteni a gyerekek a serlegeket, tehát mintegy másfél év alatt 14-15 serleg lett a birtokunkban különbözõ tornákról itthon és külföldön. Külön büszkék vagyunk erre és nagy tiszteletben tartjuk õket. Ha az összes eredményt vesszük figyelembe, elégedettek lehetünk, mert a haladás szemmel látható.
A srácok között lányok is vannak, ami adai viszonylatban feltûnõ jelenség. Igen a 94-es és 95-ös korosztályban játszik két lány is, mondhatom rendkívül eredményesen. Az egyikük támadó, a másik védõjátékos. Nem ritka eset, hogy fantasztikus gólokat lõ a csatár, viszont a védõjátékos mellett nem igen tudnak boldogulni az ellenfél csatárai. Több helyen is megcsodálták õket, egyúttal meg is dicsérték Õk pedig: Bárány Dóra és Fekete Edina. Ha lánycsapatot is szeretnénk beindítani, többen kellene, hogy jelentkezzenek. Különben a szabályok szerint ezekben a korosztályokban együtt focizhatnak a fiúk és a lányok.
Végezetül szeretném megköszönni mindazoknak a közremûködését, akiknek köszönhetõen létrejött a focisuli, ez esetben a focitábor. Köszönet az adai önkormányzatnak és Ürményi Ferenc polgármesternek, akitõl a gyerekek pólót és micisapkát kaptak, a Bisprotuktnak, amely az uzsonnát biztosította, a Galiba vendéglõnek, mert bizonyos mértékben támogatását élveztük, a Sportközpontnak, az ADICA üdülõközpontnak valamint Török Bélának, aki a zárónapon vacsorát biztosított a tábor összes résztvevõjének.
Vastag János
