Vöröskeresztes táborozás Magyarkanizsán

    Idén lelkiismeretes és alapos elsősegély-nyújtási tanulmányaink és gyakorlataink eredményeképp néhányan tíznapos jutalom-táborozáson vehettünk részt Magyarkanizsán és ennek nagyon örültünk. Bár nem tudtam, mi vár ránk, izgatottan készülődtem, csomagoltam.

    2006. augusztus 7-én reggel 8 órakor jött is egy kombi a Vöröskereszt adai székháza elé, hogy elvigyen minket Magyarkanizsára, a vöröskeresztes táborba. Adáról hárman mentünk, Moholról pedig négyen, tehát voltak ismerős arcok!
    A kombival nagy zötykölődés közepette végre megérkeztünk egy bizonyos Kucora tanyára. Letettük a cuccainkat. és vártuk, hogy minden táborlakó megérkezzen. Amikor mindannyian jelen voltunk, a vezetők csoportosan elhelyeztek bennünket egy-egy sátorban, majd mindenki beköltözött a neki kijelölt helyre.  Kipakolás után sorakozót fújtak, és a táborlakókat hat csoportra osztották, aszerint, hogy mennyit tudnak az elsősegélyről és magáról az elsősegélynyújtásról. Ezután az ebéd következett. Majd ismerkedtető játékokat játszottunk egészen addig, amíg a takarodó ideje el nem jött.

Esti tábortűz a búcsúzkodáskor

    A következő napokban már mindenki tudta mindenkinek a nevét. A második napon a szervezők röplabdamérkőzést szerveztek. Ezen kívül még a következő napokban gyógynövényeket tanulmányoztunk, de elsősegéllyel is foglalkoztunk. Voltak előadások a droggal és az alkohollal valamint a cigarettával kapcsolatban.
    A kaják elég finomak voltak. Minden nap uzsonnát is kaptunk. Az utolsó napon, azaz vasárnap este nagy, látványos tábortüzet gyújtottunk, és hangos zenét hallgattunk. Hétfőn reggel 9 óra körül ismét megjelent a kombi, és elindultunk hazafelé. Én 59 barátot-barátnőt és embert ismertem meg ebben a táborban, sokat tanultam és szórakoztam.
    Szerintem érdemes volt elmenni!