A torma

    A vöröshagymán kívül egy másik zöldségnövényünk is akaratlanul könnyet csalhat a szemünkbe, nevezetesen a torma. A gyökerek ugyanis kéntartalmú éterikus olajat tartalmaznak, ez adja a torma kellemesen csípős ízét, ami ingerli a könnymirigyeket és a nyálkahártyát. A mustárolajhoz hasonló hatóanyagnak köszönheti a torma, hogy étvágygerjesztő és serkenti a vérkeringést, valamint a veseműködést. Ez utóbbi hatása kifejezetten előnyös a zsíros ételek fogyasztásához, nem véletlen tehát, hogy elődeink is a disznóvágás idején tették az ecetes reszelt tormát az asztalra. Manapság a húsvéti sonka elképzelhetetlen nélküle. Ráadásul C-vitaminban is gazdag.
    Ma már nagy választékban kaphatunk az üzletekben különféle ízesítésű tormakrémet. A frissen reszelt gyökerek zamata azonban mindegyiket felülmúlja. A otthoni elkészítésre azonban csak az vállalkozzon, akinek van kitartása és nem zavarja, hogy kisírt szemekkel fejezi be a munkát. A megpróbáltatásokat enyhíti, ha reszelés előtt hideg vízbe áztatjuk a gyökereket.
A torma szinte egész Európában előfordul vadon, itthon is a legtöbb veteményeskertben megtalálható. Évelő növény, így elegendő egyszer elültetni, mert rendszeres szedéssel is mindig marad annyi gyökér a talajban, amiből a következő tavasszal kihajt. A tapasztalat szerint (édesapám megfigyelése) a háromévesnél idősebb gyökerek már veszítenek az élvezeti értékükből, ezért célszerű 3-4 évenként megújítani a töveket. A torma egyéves vetésforgóban is termeszthető, ekkor azonban nagyon körültekintően fel kell szedni minden gyökeret, gyökérmaradványt, különben következő évben nagyon gyomosít.
    A tormát tavasszal célszerű telepíteni a szomszédtól, ismerősöktől szerzett oldalgyökerekről, ezek a tövek ugyanis már ősszel szedhető gyökereket nevelnek. Évelőként termesztve a legjobb kerítés, kerti út vagy komposzttelep mellé ültetni, ahol nem zavarja az őszi, tavaszi munkákat. Mélyen lazított, nem túl kötött talajban fejlődnek a legszebb gyökerek, ezért az ültetés előtt jó mélyen ássuk fel a földet. A 20-30 cm-es dugványokat tavasszal fúróval, vagy erős ültetőbottal olyan mélyen nyomjuk a talajba, hogy 4-5 cm maradjon csak föld felszíne fölött. A kiálló rész fölé húzzunk bakhátat, így könnyebb az őszi szedés. A töveket körülbelül fél méter távolságra ültessük, hogy legyen elegendő hely a lomb, illetve a gyökerek kifejlődésére.
    A párás, nyirkos területet szereti a torma, száraz talajon a gyökerek fásodnak és kellemetlenül csípősek lesznek. Fénykedvelő, de árnyékban sem szenved. A gyökerek a talajban télállóak és a levelek is csak mínusz 4°C-foknál hidegebb időben fagynak el.
    A több évig azonos helyen hagyott tövekről bármikor szedhetünk gyökereket – gondolok itt az uborkaeltevés idejére elsősorban. Az egyévesként termesztett torma betakarítási ideje pedig októberre esik. A 4-5 cm átmérőjű gyökerek a legértékesebbek, amelyek nedves homokban egész évben eltarthatók. A tárolás alatt se száradjanak ki a gyökerek, különben nehéz reszelni, és nagyon csípős.

Sterbik Ildikó