Vigyázzunk a kutyákkal!
A Toxocara Canis hengerféreg
Egyik kisgyermekes barátom hívta fel a múltkorában a figyelmem egy igen nyugtalanító jelenségre. Lakóházuk közelében van egy gyermekjátszótér, ahova a szomszédos kutyatulajdonosok elõszeretettel viszik kedvenceiket, vagy csak úgy kiengedik õket az utcára, hogy aztán a homokozóban elvégezzék a „nagydolgukat”. Mondanom sem kell, hogy Adán ez nem egyedülálló jelenség, és akkor még nem is említettem azt a számos kóbor kutyát, amelyekbõl egész éven át lehet látni városkánk utcáin, de a fõ „idény” a kötelezõ kutyaoltások idõszakában van. Ugyanitt csak egy mondat erejéig megemlíteném, mert ez már egy másik, terjedelmes cikk témája lehet, hogy mûködik-e egyáltalán gyepmester Adán? Láttunk már utcán lövöldözõ állategészségügyi dolgozókat, hallottunk már kóbor kutyák humánus befogásról, ezekbõl a szerencsétlen állatokból pedig mind több és több veszélyezteti gyermekeink és a mi egészségünket is.
Ezen indíttatásból, no meg azért is, hogy az illetékes önkormányzati szervek végre kezdjenek el komolyabban foglalkozni a témával, utána néztem az Interneten a címben említett betegség terjesztõnek, és a www.nibiru.hu weboldalon megdöbbentõ információkra akadtam. Ezekbõl ollóztam és állítottam össze egy „csokorra” valót.
„A kutyaürülék számos emberi egészségre veszélyes kórokozó és féreg közvetítõje. Megdöbbentett, hogy a téma hazai ismertségét mennyire megelõzi annak veszélyessége. Én most csak egyrõl írok, amelynek közegészségügyi vonatkozásait szinte alig, vagy egyáltalán nem ismerik az érintettek. Úgy véltem, hogy jobb, ha tudnak róla az emberek, és ezt figyelemfelhívónak szánom mindazoknak, akik állatot tartanak, de másoknak is.
A Toxocara Canis nevû hengerféreggel (németbõl fordítva hívják orsóféregnek is) a kutyák 10-70%-a(!!!) fertõzött világszerte. A féreg és a lárvák jelenléte a felnõtt kutyáknál nem okoz panaszt, ragadós mikroszkopikus petéi a kutyák ürülékével terjednek. Az ürülékben lévõ peték közvetlenül nem fertõznek, a lárva (L1) kialakulásához a petéknek egy rövid ideig, lényegében az ürülék megszáradásáig, szabad levegõn kell lenniük. Szennyezett földdel, homokkal, jutnak leggyakrabban az emberi szervezetbe, így fõleg a gyermekek vannak veszélyben.
Az emberekbe jutva a lárvák kikelnek a petékbol, keresztül hatolnak a bélfalon és szétszóródnak az egész testben, legtöbbször a májban, a vesékben, az agyban, a tüdõben vagy a szemben. Az embernek ezekben a szerveiben maradva nem fejlõdnek tovább, de károkozásuk gyakran a máj egész életre szóló kóros megnagyobbodásához, vaksághoz vagy görcsrohamhoz vezet.
Felnõttek általában a fertõzött kutyák ürülékének porát belélegezve-lenyelve, gyermekek pedig a játszóterek homokozójában szedik össze, mivel a kutyatulajdonosokat rendszerint nem izgatja, hogy a kutyájuk hol végzi a dolgát, a szabályok/büntetések pedig nem elég szigorúak a kutyatartókkal szemben, valójában azt csinál a kutyatartó, amit akar
A kutyaürülékben lévõ peték, majd a benne kialakuló lárvák a szabadba kikerülve ideális körülmények között (hûvös, nedves helyen, mint pl. egy homokozó) nagyon hosszú ideig, akár 4 évig is életképesek maradnak. Ellenállóak a fertõtlenítõ szerekkel, a faggyal, sõt bizonyos ideig még a forrásban lévõ vízzel is megbirkóznak. Csak a közvetlen lángszórózás pusztítja el a petéket.
Ember esetében a fertõzés leggyakoribb tünete a gyûjtõnéven zsigeri lárva-migrációnak, Visceral Larval Migrans (VLM) nevezett jelenség, amit a lárváknak az ember szerveiben történõ vándorlása okoz. A VLM-re különösen veszélyeztetettnek mondható a 1,5-4 éves korosztály, ahol a fertõzés miatti halál is elõfordul. A gyermekek 4-10 éves kor között is veszélyeztetettek, de a legyengült immun-rendszerû felnõtt népességet is érinti.
A másik, a lárvák által okozott szembetegség az Ocular Larvar Migrans (OLM), többnyire a másfél és 4 éves kor közötti gyermekeknél jelentkezik, de 10 éves korig még szintén gyakori, felnõtteknél ez ritka. Már egyetlen lárva is nagy pusztítást képes végezni a retinában. Ha félrediagnosztizálják, az általában a gyermek szemének eltávolításával jár. Az agyba eljutva mentális instabilitást, valamint gyengült szellemi teljesítõképességet okoz. A fertõzés meglévõ betegségeket is fellobbanthat, ilyenek az asztma és a bénulásos gyermekparalízis.
A lappangási idõ a fertõzés intenzitásától függõen néhány hét vagy hónap lehet, de az OLM kialakulása akár 1-1.5 évbe is beletelhet, ezért aztán az orvosok rendszeresen félre diagnosztizálják ezeket az eseteket. A fertõzött személy, vagy a gyermek szülei nem gondolnak kutyától összeszedett betegségre, amikor jóval késõbb a tünetek jelentkeznek, a szerológiai reakció pedig minimális. A néhány lárva ellen termelõdõ ellenanyag mennyisége olyan kicsi, ami alig kimutatható, de nem is keresik.
Ha - és gyermekek esetében ez a gyakoribb - a lárvák a szemet támadják meg, a kezelés csaknem mindig túl késõn kezdõdik. Ennek az az oka, hogy a gyermek a féloldali látásromlást nem veszi észre, a szülõ pedig a divergáló szemállásra (az egyik szem másfelé néz) figyel fel elõször, és csak akkor viszi orvoshoz. Ha pedig a kezelést nem kezdik el idõben, a látásélesség jelentõsen csökken, az endophthalmitis miatt gyakori a vakság, ami újabban egy félmillió forintos mûtéti eljárással valamennyire korrigálható, de sosem lesz újra tökéletes. Magyarországon évente 15 gyermek vakul meg a kutyaürülékbõl származó Toxocara fertõzés miatt (Szerbiára vonatkozó adatokat nem találtam, de mivel a vajdasági szokások és életkörülmények majdnem megegyeznek a magyarországiakkal, hasonló lehet a helyzet nálunk is.- a szerzõ megj.) Az áldozatok többségükben 10 év alatti gyermekek.
A féreg petéi összeszedhetõk minden olyan helyen, ahol kutyák szoktak tartózkodni és üríteni, beleértve a kutyás házak kertjeit. Ne feledjük, hogy a peték 2-4 évig is fertõzõképesek maradnak a talajban. A kutyák ürülékét, s vele együtt a féreg petéit a lábbelinkkel bevihetjük a lakásunkba is. A peték pedig önmagukban is ragadósak, így nem muszáj még kutyagumiba se lépni, hogy a veszélyes peték a cipõnkre kerüljenek.
Egyes kutyatulajdonosok elképesztõen felelõtlen szokása hagyni a kutyát, hogy kisbabákat és kisgyermekeket nyalogasson szeretetbõl. A kutya szájában, szája környékén, és a szõrén ugyanis mindig lehetnek Toxocara Canis peték.
A fenti néhány példa csak a jéghegy csúcsa. Óvjuk gyermekeink és a magunk egészségét, tájékozódjunk! Ne az legyen azonban a megoldás, hogy megszabadulunk az állatainktól. Megfelelõ higiénia betartásával a fertõzések legnagyobb hányada elkerülhetõ.”
Az eredeti íráshoz még csak annyit fûznék hozzá, hogy a tájékozódáson kívül legyünk lelkiismeretesebb kutyatartók, ne hagyjuk szanaszét kedvencünk ürülékét, és ne csapjuk ki a szerencsétleneket az utcára kutyaoltás idején, amikor ott van a nemrégen alapított kutyamenhely, de néhány dinár ellenében eloltathatjuk õket, ami meggyõzõdésem szerint még mindig jobb, minthogy a szerencsétlenek étlen-szomjan néha falkákba verõdve bolyongjanak városunk utcáin.
Vastag Róbert
