Fiatalok írják - Mladi pišu
Rendezvénysorozat
Az Európa Kulturális Öröksége Napok rendezvénysorozat keretein belül irodalmi és képzõmûvészeti pályázatot hirdetett a Szarvas Gábor Könyvtár „A víz az élet forrása” címmel.
Az irodalmi pályázat díjazottjai az 5. és a 6. osztályosok közül:
1. Oláh Zsófia 6. b
2. Cabafi Sándor 5. d
3. Gere Lénárd Törökfalu
Különdíjasok:
Ülvöcki Krisztina 6. c
Bence Vujity Levente 6. b
Gyarmat Klaudia 5. c
A 7. és a 8. osztályosok közül helyezést ért el:
1. Szûgyi Miklós 7. c
2. Szomorú Sára 8. c
3. Ürményi Ágnes 7. d
Különdíjasok:
Balog Dániel 8. b
Németh András 7. c
Nagybali Tamara 8. f
I. díj
Az értõl az óceánig
Egy hatalmas kõszikla repedésébõl tört fel – kissé félénken – a forrás. Hosszú és küzdelmes út állt mögötte. Számtalan földrétegen, kavicson és homokszemcsén keresztül szûrte kristálytisztává magát, mire napvilágot látott.
Gyönge kis erecske volt, még a csobogása sem hallatszott. Lecsorgott a meredek kõfalon, amikor végre beért egy gyönyörû erdõbe. Csatlakozott hozzá néhány ér, és patakká duzzadt. Az állatok hûsítõ vizébõl csillapították szomjukat. Kifolyt az erdõbõl, s egy nagy mezõre érkezett. Itt már néhány halacska is úszkált benne vidáman. Leszállt az éjszaka. A Hold és a csillagok pajkosan tükrözõdtek a víz felszínén. Nemsokára a patak egy tóhoz ért. Megfürödve a tó nyugodt vizében búcsút mondott, és tovább folytatta útját, de most már halban gazdagon. A kis csenevész patak folyóvá nõtt. Hajnalodott, a Nap sugarai megcsillantak hullámain. Lágy fuvallat fodrozta felszínét. Szántóföldek felé közeledett, ahonnan vidám ének hangja szállt felé. Beért egy faluba, ahol az asszonyok ruhát mostak tiszta vizében, s közben vidáman csevegtek. A házak felõl népzene hallatszott: aratóünnepség volt. Nem sokkal késõbb gyermekek mártóztak meg benne, és nevetgélve lubickoltak. Késõbb vize elhomályosodott, mert egy nagy városon kellett áthaladnia. Gyárak mérgezték füstjükkel, szennyvizet okádtak bele, a szegény kis halak levegõ után kapkodtak. Átért a városon, homokos part következett. Ekkor a folyó duzzadni kezdett, és folyammá nõtte ki magát. Méltóságteljesen hömpölygött a torkolat felé, hogy csendesen, odaadóan egyesüljön a tenger lágy hullámaival.
Így jutottunk el a forrástól a tengerig. A víz az, ami életet ad, táplál, és erõt merítünk belõle. A víz az, ami összeköt bennünket: ezért vigyázzunk rá!
Oláh Zsófia 6.b, Ada,
Cseh Károly Ált. Iskola
Fekete Adrienn 6.b
I. helyezett
A víz az élet forrása
Igen: víz nélkül nincs élet. Tudták ezt már nagyon-nagyon régen is az emberek. Gondoljunk csak a mi településünk létrejöttére!
Nem véletlen, hogy õseink a Tisza-partján telepedtek le valamikor. Ez a folyó jelentette az életet számukra. Biztosította a létfontosságú vizet, és egyúttal táplálékforrásul is szolgált. Nagyapám mesélte:
-Tudod fiam, az én gyermekkoromban nem volt kiépített vezetékes vízhálózat, hanem egyenesen a folyóból hordtuk hatalmas hordókkal a vizet ivásra és különféle más felhasználásra. Olyan természetesen tiszta volt, hogy számunkra ma már hihetetlen. Partja mentén gyönyörû puha homok és zöld övezet húzódott gazdag élõvilággal. Ezzel szemben manapság különleges tisztításokon és vegyi kezeléseken kell keresztülmennie, hogy ihatóvá váljon.
-Valóban itták a Tisza vizét? – csodálkoztam tatám szavain, mert ha az újságban épp nem közlik, hogy fertõzött a víz, akkor fürödni megyünk. Ilyenkor anyutól mindig azt hallom, hogy ha víz kerül a számba, le ne nyeljem, ki tudja, mi van benne.
Sajnos a civilizáció, a fejlõdés tönkreteszi, megmérgezi környezetünk vizeit. Így a Tisza sem kivétel. A legkülönfélébb szennyezõ anyagokat engedik bele. Ezáltal élõvilága súlyos károkat szenved, szerencsére sikerül mégis valamelyest újraélednie. Ami a legszörnyûbb, hogy ezek a dolgok nem csak a mi Tiszánkkal történnek, hanem az összes többi folyóval, tóval, tengerrel bolygónkon. Nem gondolunk arra, hogy mindez a nemtörõdömség hová vezet! Mi, emberek tesszük tönkre a drága vizeket!
Valóban el lehet gondolkodni azon, amit a tudósok jósolnak, hogy 20-30 év múlva nem a kõolajért, hanem a vízért fognak a háborúk dúlni.
Szûgyi Miklós, 7. c.
Cseh Károly Általános Iskola
Legszebb nyári élményem
Nekem a nyári szünidõ gyorsan eltelt. Sokat voltam a szabadban, játszottam, szórakoztam. Legkedvesebb emlékeim azok, amikor a Tisza-parton töltöttük az idõnket. Ha jó volt az idõ, éjszakára lent is maradtunk.
Az egyik legszebb élményem is ott történt. Minden este azzal szórakoztam, hogy gallyakat gyûjtöttem a tábortûzhöz. Késõbb meggyújtottuk a tüzet, és a füstje elriasztotta a szúnyogokat. A lángján vagy a parázs fölé tartva pedig a vacsoránkat készítettük el. Egyik este nem voltam álmos, és unatkoztam is. Apukám ezt észrevette, és azt ajánlotta, hogy menjünk el csónakázni. Édesanyámnak is és nekem is tetszett az ötlet. Beültünk mindhárman a csónakba és elindultunk. Nekem nagyon ijesztõ volt, ahogy beljebb értünk a vízre. Aztán ahogy távolodtunk a parttól, egyre jobban élveztem az utazást. Kellemes langyos szellõ cirógatta az arcomat. Csak késõbb vettem észre azt, ami a legszebb volt ezen a nyáron. Ahogy fölnéztem az égboltra, megszámlálhatatlanul sok csillag ragyogott. Gyönyörû látványt nyújtott a hullócsillag is. Szinte karnyújtásnyira volt a Göncölszekér.
Amikor lefeküdtem aludni, és behunytam a szemem, még akkor is a szikrázó csillagokat láttam magam elõtt.
Fenyvesi Henrietta 6. c.
Cseh Károly Általános Iskola, Ada

Szalai Bence 6.d
Õsz
Rászállott a dér az ágra,
A mókusok gyûjtögetnek fázva.
A mackó téli álomra készül,
Várnak mind a nyárra.
Makra Emil, 5.b.
Cseh Károly Általános Iskola, Ada
Szeptember
Reggel rád mosolyog az õszi napsugár,
Az iskola udvara várva-vár.
Õszi szél álmot fúj arcodból,
Zizzenõ falevél kísér otthonról.
Lehocki Ádám, V.c.